Eleméri és ittebei Kiss Ernő, egy gazdag, örmény eredetű nemesi családba született 1799. június 13-án (vagy más adatok szerint július 3-án) Temesváron. A nemesi címet dédapja, Kiss Gergely kapta 1760-ban Mária Teréziától, majd nagyapja, Kiss Izsák 1782-ben kapta/vette részben királyi adományként a két Torontál megyei uradalmat a kincstárnak tett hasznos szolgálataiért.
A nagypapa hatalmas területet (közel 100.000 holdat) bérelt Torontál vármegyében, majd egy kamarai árverésen sikerült 643 750 forintért megvásárolni a csaknem 70.000 holdas ittebei és eleméri birtokot (15 éves törlesztésre), de a birtokot 1793-ban fel kellett osztani. Ágoston számára már 'csak' egy 40.000 holdas birtokot tudtak biztosítani.
A tábornok apja Kiss Ágoston, édesanyja Bogdanovics Anna volt, aki azonban hamar özvegységre jutott, majd báró Ernst von Leeuwen császári tábornokhoz ment feleségül. Kiss Ernőnek két édestestvére volt, Gergely, aki 1815-ben fiatalon elhunyt és Mária, aki aztán Pejatevich István felesége lett.
Kiss Ernő nevelőapja unszolására a bécsi Theresiumban tanult majd végzett, a a császári dzsidásezredben lett katona. A hadnagyi rangtól viszonylag gyorsan eljutott az ezredesi rangig, így 1845-ben a 2. huszárezred parancsnoka lett, s alatta szolgált Nagysándor József és Vécsey Károly is. 1848 tavaszán Nagykikindán állomásozott az ezredével, így már a kezdetektől részt vett a harcokban. Az ő nevéhez fűzödik az első komolyabb hadisiker, a perlaszi szerb tábor bevétele 1848. szeptember 2-án.
Ez meghozta számára az országos ismertséget. A pákozdi csata előtt Batthány Lajos őt akarta megbízni a magyar seregek vezetésével, de végül Móga János vállalkozott a harcra a horvátok ellen, ő csak megfigyelő volt. A magyar kormány mellett végig kitartó egykori császári tisztek közül ő volt a legmagasabb rangú, ezredesként került oda, míg a többiek főhadnagyok (Görgei Artúr és Klapka György) vagy századosok (Leiningen-Westerburg Károly, Damjanich János, Knezich Károly, Poeltenberg Ernő és Nagysándor József) voltak. Egyedül Mészáros Lázár hadügyminiszter volt mérhető volt hozzá, aki az 5. huszárezred ezredese volt. Mindazonáltal hadvezéri képességei behatároltak voltak, így ugyan december 12-én az első honvéd altábornagy lett, de az első komolyabb vereség után 1849. január 2-án lemondott, majd 9-én a hadtest parancsnokságot is átadta Damjanich Jánosnak.
A civil életben bőkezű gavallér volt, katonaként pedig bátran harcolt, a temesvári ütközetben három lovat lőttek ki alóla. A szabadságharc utolsó hónapjaiban többször helyettesítette a hadügyminisztert, majd a világosi fegyverletétel után került orosz cári, aztán osztrák fogságba. 1849. augusztus 25-én már az aradi várbörtön lakója volt. Amíg ő ott raboskodott, Haynau (akinek korábban komoly összeget kölcsönzött) a teljes vagyonát zár alá helyezte és ingóságait lefoglalta - csak az asztali ezüstkészletből 14 mázsányit.
Kiss Ernőnek három 1849. október 5-i leveléről van tudomásunk, amelyből a két ismertebbet lányaihoz (Rózához és Augusztához) írta, de született egy olyan levél is, amelyet húgához, Julianához írt, akinek az apja már a császári tábornok volt, vagyis csak féltestvérek voltak.
A német nyelven írt levélben próbálta a családját menteni az őt ért eseményektől, s arra kérte hugát, hogy járjanak közben az uralkodónál a családja érdekében.
A borítékon lévő megjegyzés szerint: "Hőn szeretett felejthetetlen bátyámnak, Ernőnek a fogságából életének utolsó perceiben írott levele – egy hajfürtjével és a sírjáról származó kővel együtt."
Az ő pere kezdődött a legkorábban, s ez is zárult először. 1849. szeptember 21-én a hadbíróság egyhangúlag lőpor és golyó általi halálra ítélte, minden ingó és ingatlan vagyonának elvesztése, tiszti rangjától és kitüntetéseitől való megfosztása mellett.
A vizsgálati fogság alatt folyamatosan kapcsolatban volt Juliana von Leeuwennek a férjével, Alois Fedrigonival, sőt szeptember elején még Julianával is tudott pár percre beszélni.
A golyó által kivégzettek között ő volt a harmadik. Eredetileg kötél általi halálra ítélték, de ezt golyó általira módosították, mert császári csapatok ellen nem harcolt.
Marchot Eduárd káplár és Urticka főporkoláb kísérte a kivégzőhelyre, ahol társaival kezet fogott, majd őt kísérték elsőként a VI-os várkapu melletti vesztőhelyre. Ott kabáját levetve, féltérdre ereszkedve várta a halált. A szemét maga kötötte be, egy vadonatúj selyemkendővel.
Az első sortűz után a vállába-mellkasába hatoltak a golyók, s ezután ő maga vezényelt tűzparancsot a tanácstalan kivégzőosztagnak. A második sortűzet már közvetlen közelről kapta.
Az ekkor még a cellájában tartózkodó Leiningen-Westerburg Károly a búcsúlevelében így fogalmazott: „Éppen most szenvedtek ki négyen közülünk, még visszhangzanak a lövések szívemben.”
A kivégzés után a tisztiszolgája, Kovács Mihály egy ismerőse segítségével másnap kihantolta, majd lemosdatta, rendesen felöltöztette, s egy egyszerű fakoporsóba zárta Álnéven az aradi temetőbe vitte, ahol lefizette a temetőszolgát és eltemették. Hat héttel később Katalinfalván újratemették, ahol 16 évig nyugodott. Ezután vitték a családi kriptába, s azóta az eleméri katolikus templomban nyugszik.
Kiss Ernőnek 1826. május 18-án Szentgyörgyi Horváth Anna Krisztina lett a felesége, aki azonban 1827-ben fiatalon elhunyt. Ezután (illetve részben a házassága közben is) Turák Anna lett az élettársa, akitől összesen négy gyermeke született: Ernesztin, Auguszta, Róza és Ernő.
Ernesztin hétévésen meghalt, Kiss Augusztát a szabadságharc leverése után a temesvári várba zárták, s a korona hollétéről érdeklődtek tőle, amiről természetesen semmit nem tudott. Auguszta férje később Dániel János Torontál megye alispánja lett, s házasságukból született a később kereskedelmi miniszter, Dániel Ernő. Kiss Róza, Bobor György felesége lett, Ernő pedig olasz földre távozott és ott élt haláláig.
Egyes hírek szerint Kiss Ernő, fiatal korában feleségül vett egy tizenhét éves tarnapoli zsidó lányt, aki azonban hamarosan elhunyt - állítólag kolerában.
Talán azt is érdemes megemlíteni, hogy a közel 68 évig uralkodó Ferenc József szeretőjének, Schratt Katalinnak a férje, Kiss Ernő másod-unokatestvérének a fia volt, ittebei Kiss Miklós.
