Sir John Ponsoby Conroy, a Kensington-rendszer kitalálója, aki régens vagy legalábbis a régens titkára szeretett volna lenni.
Conroy aki az elmúlt héten tárgyalt Hasting-botrány egyik főszereplője volt, a Roscommon megye ősi O'Maolconaire család sarjaként látta meg a napvilágot Wales-ben 1786. október 21-én. Édesapja John Ponsoby Conroy ügyvéd, édesanyja Margaret Wilson volt, akik mindketten Írországban születtek, de ekkor már Walesben éltek.
Négy öccse és egy húga volt, s jó nevelést kapott, hiszen édesapja magániskolában képeztette Dublinban. 1803. szeptember 8-án már hadnagyként lépett be a Királyi Tüzérségbe, s már szeptember 12-én főhadnaggyá léptették elő. 1805-ben beiratkozott a Woolwichi Királyi Katonai Akadémiára, amelynek oka azonban nem elsősorban a katonai képzés iránti vágya volt, hanem az, hogy így próbálta elkerülni az igazi részvételét a napóleoni háborúkban, amellyel (már csata-elkerülő képességével) hamar kiérdemelte tiszttársai megvetését, hiszen Conroy nem vett részt sem Wellington Ibériai-félszigeti hadjáratában és nem vett részt a waterloo-i csatában sem.
A katonai ranglétrán azonban mégis gyorsan jutott előre, amelynek egyik oka az 1808. december 26-án Elizabeth Fischerrel kötött házassága volt, hiszen felesége apja, Benjamin Fischer ezredes, majd később tábornok volt, Conroy pedig ennek révén különböző fontos beosztásokat kapott a katonai közigazgatásban, amelyekkel azonban elégedetlen volt, még többet remélt a házasságtól. A házasságukból összesen hat gyermek született - négy fiú és két lány.
1817-ben apósa támogatásával Conroy a király negyedik fiának, Edward kenti hercegnek a közvetlen szolgálatába került, aki a következő évben feleségül vette Saxe-Coburg-Saalfeld Victoria hercegnőt, és egy évvel később megszületett egyetlen gyermekük, Alexandrina Victoria hercegnő, a későbbi Viktória királynő. Így elmondható, hogy Conroy szinte a születésétől kezdve ismerte a királynőt, akit az első perctől kezdve gyűlölt, hiszen úgy tudta, hogy felesége a kenti herceg törvénytelen lánya, így akár trónörökös is lehetne - persze ezt a feltevését nem mondta el a hercegnek. (Természetesen nem zavarta az a mellékes körülmény, hogy amikor feleségét megkeresztelték - 1790. november 28-án - akkor a kenti herceg még éppen Gibraltárban katonáskodott, s csak egy év múlva került abba az országba, ahol Elizabeth született ... Kanadába. Gibraltár és Quebec azért eléggé messze vannak egymástól. Persze Conroy az ír királyok leszármazottjának is tekintette magát.)
Conroy nem haladt olyan gyorsan előre a katonai ranglétrán, ahogyan szerette volna, s ezt több ízben szóvá is tette a hercegnek, aki azonban nem sokkal később később súlyosan megbetegedett, s ő még a halálos ágyán is meg akarta győzni a herceget, hogy őt nevezze ki Viktória gyámjának, de erre végül nem került sor - Conroy nagy bánatára.
A herceg halálával az állása is veszélybe került, ezért Conroy azonnal felajánlotta szolgálatait a kenti hercegnének, aki mint volt férje közeli munkatársát, bizalmas szolgálatába fogadta, így Conroy alig 2 év múlva már nyugdíjazását kérve kilépett a seregből (ahol tulajdonképpen semmi igazi katonai tevékenységet nem végzett).
Mivel Viktória ekkor már a harmadik volt a trónörökösök között, s komoly esély mutatkozott arra, hogy uralkodó lehessen, Conroy, a hercegné támogatásával kidolgozott egy rendszert (az un. Kensington-rendszert) amely szerinte a fiatal lányt képessé teheti arra, hogy uralkodó lehessen.
A rendszer legfontosabb eleme az volt, hogy a fiatal Viktória teljesen ki legyen szolgáltatva a hercegnének és legfőképpen Conroynak, aki számtalan módon megalázta és zaklatta, amellyel nem törte meg, viszont éppen azt érte el, hogy a fiatal lány teljesen meggyűlölte. Az alap-elképzelés az volt, hogy ha a lány túlságosan fiatalon kerül trónra, akkor az anyja régensként uralkodik majd, vagyis tulajdonképpen Conroy fog uralkodni, aki már régen teljesen hatalmába kerítette a hercegnét. Ennek érdekében Conroy a gyermekeit is felhasználta, hiszen ők voltak a kis Viktória egyetlen játszótársai gyermekkorában (leszámítva féltestvérét Feodórát) - főként a két kislány Elizabeth Jane és Victoria Maria Louisa, de barátság nem alakulhatott ki közöttük. A fiatal hercegnőbe már kisgyermekkorától belenevelték a felsőbbrendűségi érzést, hogy ő magasabb posztot fog elérni, bár csak tízéves kora után tudta meg, hogy pontosan mit is.
Az éppen trónra lépett IV. György extravagáns életmódjával és esztelen költekezésével nagyon népszerűtlen volt, szemben Viktória csendes, tisztességes és szerény életével, így már ekkor népszerű volt. Conroy közelébe került Zsófia hercegnőnek is, akitől fontos belső információkat tudott meg a királyi család életéről, s tulajdonképpen kémként használta. Zsófiának a király húgaként bejárása volt szinte mindenhová, viszont ő is a Kensington-palotában lakott, így napi kapcsolatban volt a fiatal trónörökössel és Conroyjal is, aki szinte elbűvölte, s teljesen ráhagyta a pénze kezelését is. A hosszú évek alatt Zsófia támogatásából pl. vásárolt egy házat Kensingtonban 4.000 fontért és két másik birtokot is összesen 18.000 fontért, de ez csak a felszín volt.
1827-ben, a yorki hercege halála után, amikor Viktória már a második volt a trónöröklési sorban Conroy több figyelmet és több pénzt követelt ki a királynál Viktória udvartartása számára. Ez természetesen nem tetszett a királyi család többi tagjának, s Cumberland hercege nyilvánosan is terjesztette azt a pletykát, amely szerint a hercegné és Conroy szeretők, míg Clarence hercege nyilvánosan John királynak nevezte Conroyt és a feleségének a kenti hercegnét.
1830-ban, amikor Clarence hercege uralkodó lett, Conroy helyzete már túl stabil volt a kenti hercegnőnél, s IV.Vilmos nem akart nyilvános botrányt.
A király megpróbálta elválasztani a fiatal lányt az anyjától, de Conroy ragaszkodott ahhoz, hogy a kiskorú lány csak az anyjával együtt mehet bárhová: A király nagyon kedvelte a fiatal Viktóriát, s abban reménykedett, hogy nagykorú lesz, mielőtt ő majd meghal, hogy ne kelljen régenseket kinevezni, hiszen jól emlékezett bátyja régensségének árnyoldalaira.
Conroy és Viktória eközben járták az országot, ahol népszerűsítették a fiatal hercegnőt, s egyik 1835-ös útjukon, amikor a lány komolyan megbetegedett, de Conroy csak hisztinek érzékelte a betegséget, alá akart iratni egy nyilatkozatot a beteg, meggyötört fiatal lánnyal, hogy teljes jogú titkáráva fogadja, aki nevében ügyeket intézhet. A beteg lány azonban ellenállt, s ugyan lehetséges, hogy akár fizikai erőszak is történt, de az aláírás elmaradt.
Conroy csalódott tervében, s ekkor azt kezdte el hiresztelni, hogy a hercegnő "gyengéd gondolkodású, könnyed és bolondos", aki folyamatos felügyeletet igényel, s finoman utalt nagyapja őrültségére is. Így próbálta biztosítani a befolyását az esetleges trónra lépés után is, de legalább a lány huszonegy éves koráig.
Ebben is csalódnia kellett, hiszen a király Viktória nagykorúsága után hunyt el, s a fiatal lány trónra léphetett - régens nélkül, s Viktória királynő első intézkedései között voltak azok, amelyek Conroyt eltávolították az udvarból, azonban a lady Hastings-botrányban való érintettsége miatt zsarolni próbálta a királynőt és a miniszterelnököt. Viktória végül egy baroneti címet és évi 3000 font életjáradékot ítélt meg neki, s Buckingham-palota legtávolabbi szárnyába helyezte át őket (Conroyt és az édesanyját). Két év kellett, hogy Wellington hercege Conroyt meggyőzze, távozzon a palotából, s előbb a kontinensen próbált szerencsét, majd 1842-ben Arborfiels Hallban telepedett le, ahol gazdálkodni kezdett, sőt sertésztenyésztésben díjakat is nyert.
Fényűző életmódját azonban nem tette lehetővé a bevétele, így nyilvánvalóan (az akkor már évek óta vak) Zsófia hercegnő támogatta életvitelét, amíg Zsófia 1848-ben el nem hunyt, s halála után ki nem derült, hogy szinte a teljes vagyonát ellopta Conroy, alig 1600 fontnyi összeg maradt a számláján. Conroy közel 148000 fontnyi összeget csalt ki tőle a hosszú évek alatt. Ezután, annak ellenére, hogy életjáradéka, vagyona és walesi ólombányáinak éves hozama jelentős volt, továbbra is hatalmas összegeket költött, óriási adósságokat halmozott fel, s 1854. március 2-i halálakor kiderült, hogy Viktória királynő anyját is legalább 60000 fontnyi összeggel megkárosította.
Jövő vasárnap újabb érdekességek jönnek ....
A Viktória-korabeli utazás elkezdődött, s remélem akad majd itt némi érdekes olvasnivaló is.
A képek forrása a Wikipedia Common.
Ha tetszett a poszt, akkor kövesd a blogot :) és csatlakozz a Facebook-oldal követőihez
Források:
http://www.berkshirehistory.com/bios/jconroy.html
http://www.historyhome.co.uk/people/conroy.htm
https://everythingieverloved.tumblr.com/post/173930762276/john-conroy-his-obsession-with-the-royal-family
