Viktória királynő uralkodásának első éve komolyabb probléma nélkül eltelt, a koronázás fényes külsőségek között lezajlott, s ennek következtében immár "hivatalosan" is uralkodóvá vált, a koronázáskori események miatt pedig a nép még inkább a szívébe zárta. A trónra lépéskor a hagyományok alapján a kormány lemondott, de az új választás alapján a whig kormány megerősödve került ki az választásokból. Viktória tehát örülhetett, végre megkoronázták, a nép szerette és a szeretett Lord M. is továbbra is a kormányon maradt.

Néhány hónap múlva azonban az első komolyabb botrány alaposan megrengette mind a királynő tekintélyét, mind a kormányt - ez pedig a lady Hastings-botrány volt.

Flora Elizabeth Rawdon-Hastings 1806. február 11-én Edinburgh-ben született Francis Rawdon-Hastings márki és Flora Mure-Campbell, Loundoun grófnője első gyermekeként. Édesapja jelentős szerepet játszott III. György király udvarában, hiszen miután harcolt az amerikai függetlenségi háborúban, jó kapcsolatot épített ki a walesi herceggel (kölcsönzött is neki nem kevés összeget) és előbb India főkormányzója, majd Málta főkormányzója lett. Édesanyja pedig egy ősi nemesi család sarja volt.

Lady Flora 1834-ben került be Viktória édesanyjának, Kent hercegnőjének udvartartásába hogy a fiatal trónörökös hercegnőre vigyázzon. Viktória addigra már megtapasztalta Conroy ármánykodásait és a fiatal hercegnő szívből gyűlölte az őt csúnyának és butának tartó, rendszeresen megalázó férfit.

Ilyen körülmények közé csöppent Lady Hastings, amikor a kenti hercegnő udvarhölgye lett, s Viktória a kezdetektől ellenszevvel viseltetett irányába, Conroy és az anyja kémjének tartotta Florát, akinek elsődleges feladat az volt, hogy ne engedje Lezhen bárónő és Viktória között elmélyülni a barátságot.

Viktória anyja, s főként Conroy, már készült arra az időpontra, amikor a fiatal hercegnő majd trónra léphet, s önmagukat régensként képzelték el - a király azonban nem tette meg azt a szívességet, hogy oly hamar meghaljon.

Lady Flora egyébként tehetséges, művelt és intelligens nő volt, aki azonban kissé érces, harapós humorával nem lopta magát be Lezhen bárónő szívébe. Viktória számára csak egy volt a számára ellenszenves Kensington-rendszer fogaskerekei közül, s ezt az utálatot Lezhen is tovább táplálta. A fiatal hercegnő nem ismerte fel Lady Florában az értékeket, aki pedig eleinte közeledni akart hozzá, de végül beletörődött a sorsába, s szabadidejében Viktória helyett, inkább a versírással foglalkozott.

Amikor Viktória királynő lett, s eltávolította maga mellől az édesanyját és Conroyt is, Flora is távolabb került tőle, őt azonban nem tudta teljesen eltávolítani az udvarból, hiszen ősi nemesi családi sarjként nem tudta volna megmagyarázni, de már a puszta jelenléte is zavarta a fiatal uralkodót, anyja kémének tartotta, különösen azután, hogy anyja arra kérte, Flora legyen az egyik udvarhölgye.

1839 elején különös pletykák kezdtek lábra kapni az udvarban, amelyekben az szerepelt, hogy Lady Hastings és Conroy között egy titkos szerelmi viszony alakult ki, amelynek egyik kiindulási pontja az volt, hogy 1838 karácsonyán Lady Hastings a férfi társaságában, de kíséret nélkül utazott haza Skóciába a családjához, majd amikor visszatért az udvarba, akkor hányigerre, hasi fájdalmakra kezdett panaszkodni és hamarosan a hasa is kezdett megduzzadni.

Lady Flora már 1839 januárjában felkérte az udvari orvost, hogy állapotát diagnosztizálja, de az orvos vizsgálat nélkül nem tudott, nem akart diagnozist felállítani, a lány pedig nem szeretett volna igazi vizsgálatot. Flora 1839 január 10 és február 16 között, hetente kétszer találkozott az orvossal, de mivel nem engedte magát komolyabban megvizsgálni, így az orvos csak kámforos krémet és rebarbarás tablettákat írt elő, s ő maga is azt feltételezte, hogy a nő terhes. A lány állapota nem javult, sőt a duzzanat egyre nőtt, egyre többen kezdték azt mondani, hogy állapotos.

Mindez elég volt arra, hogy Lezhen bárónő és Tavistock márkinő, aki a későbbi miniszterelnök, John Russell testvére és Viktória udvarhölgye volt, elindítsa a pletykát. A királynő fülébe a pletykát minden bizonnyal a szexuális ügyekben nem túlságosan járatos Lezhen bárónő jutatta el, s ő ültette el azt a bogarat is, hogy könnyedén igaz lehet az állítás, s álláspontját támogatta Lord M. is, aki Lady Tavistocktól hallott az ügyről, pedig ő maga nem sokkal korábban még a legaranyosabb lánynak nevezte az udvarhölgyek közül. Lord Melbourne gyanúját az udvari orvos sem tudta eloszlatni, hiszen ő maga is úgy gondolta, hogy Lady Flora állapotos.

A királynő (aki maga is tapasztalatlan volt efféle ügyekben) két legfontosabb támogatója véleménye alapján bizonyos volt abban, hogy Lady Flora és Conroy között bizalmas kapcsolat alakult ki, amelynek alapján a nő teherbe esett, amint erről egy február 2-i naplóbejegyzése is árulkodik.

Viktória úgy gondolkodott, ha a vád bebizonyosodik, akkor Lady Flora el kell, hogy távozzon az udvarból, amelyet ő nagyon is akart, de Conroy becsületén is olyan folt esik, amely óhatatlanul tartós lesz.

A megvádolt lány természetesen minden erejével tiltakozott a vádak ellen, s mélységesen tiltakozott az ellen, hogy orvosi vizsgálattal bizonyítsák ártatlanságát. Abban a korban, amikor a feleségek még a férjük előtt is szégyellték a testüket, egy (ráadásus főnemesi származású) lány nem egyezhetett bele abba, hogy idegen férfiak előtt levetkőzzön. A királynő úgy gondolkodott, hogy ha nem egyezik bele, azzal beismeri a tettét, s mennie kell az udvarból, ha pedig beleegyezik, akkor kiderül, hogy igaz a pletyka - fel sem merült, hogy a hír esetleg hamis.

Lady Flora úgy érezte meg kell védenie magát így az The Examiner nevű lapban közzétett egy nyílt levelet, amelyben egy bizonyos "külföldi hölgyet" vádolt meg pletyák terjesztésével. Ez minden bizonnyal Lehzen bárónő volt.

Lady Flora hetekig tartó küzdelem után, végül február 17-én engedett a nyomásnak és két orvos (az udvar orvosa, Sir James Clark és saját orvosa, Sir Charles Clarke, aki nőgyógyászattal foglalkozott), a királynő egyik udvarhölgye (Lady Portman) és saját svájci szolgálólánya jelenlétében elszenvedte a vizsgálatot, amelyet végigkönnyezett.

A vizsgálat egyértelműen bebizonyította, hogy Lady Hastings még ártatlan, aki két nappal később levelet írt a fivérének Hasting márkinak az eseményekről és úgy érezte, hogy megrontották a becsületét. A fivér, bár influenzával éppen ágyban fekvő beteg volt, azonnal lóra ült és Leichestershire-i birtokáról Londonba lovagolt, ahol azonnali kihallgatást és magyarázatot kért a Lord Melbourne-től. Nyilvános bocsánatkérést követelt és hogy Sir James Clarkot bocsássák el. Nem ért el sikert, s a miniszterelnök hazaárulásnak minősítette volna, ha a Lordok Házában felveti az esetet.

A vizsgálat után nem sokkal Conroy is nyilvános bocsánatkérést követelt, mind a maga, mind a lány nevében. A nagy tekintélyű Hastings-család szintén bocsánatkérést követelt, s az ellenzékben lévő tory párt komplett sajtókampányt indított a királynő ellen, amelyben különböző cikkeken keresztül támadták a királynőt, s vele együtt Lord M. miniszterelnököt is. Mindezen erők egyik fő támogatója Cumberland hercege volt, aki titkon reménykedett, hogy akár trónra is léphet a botrány hatására.

Lady Flora részletes levelet írt az eseményekről a nagybátyjának Hamilton Fitzgeraldnak, aki a levelet saját véleményével kiegészítve nyilvánosságra hozta - de nem tudni ez volt-e a lány szándéka. A botrány tovább fokozódott, hiszen áprilisban Flora édesanyja elküldte a Lord Melbourne-nel folytatott teljes levelezést a Morning Postnak, amelyből újabb részletek derültek ki. Viktória teljesen fel volt háborodva és fel akarta akasztatni a teljes Hastings-családot és a szerkesztőséget.

A királynő nyilvános megjelenései alkalmával az emberek kiabáltak, füttyöngtek ha látták, sőt őt magát vádolták a pletyka terjesztésével. Az is felmerült, hogy éppen neki van titkos viszonya és és Mrs. Melbourne-nek nevezték, főként, hogy Melbourne-nek volt több hasonló esete is a közelmúltban. A botrány egyre magasabb köröket ért el, s már az ascoti derbin is bekiabáltak Viktóriának a nemesség tagjai közül is. A királynő tekintélye megtört, a kormány népszerűsége elmúlt, s a botrányból egyedül Conroy került ki győztesen.

Mindezek következtében a kormány hitelessége is erősen csökkent, s 1839. május 7-én egy parlamenti szavazás után, amelyen a kormány javaslatát mindössze 5 fős többséggel fogadták el, Lord M. bejelentette a királynőnek lemondási szándékát. Viktória, akit az elmúlt időszak egyébként is megviselt, zavarodottan fogadta el a lemondást, hiszen éppen most, nem akart a miniszterelnökétől megválni, s először Wellington hercegét kérte kormányalakításra, de az éppen hetvenéves herceg azonnal nemet mondott neki, s jelezte, hogy tory oldalról Robert Peel lehet az egyetlen kormányképes erő. Peel érezte, hogy nehéz dolga lesz a parlamenti kisebbségben, ha elfogadja a felkérést, így azt a feltételt szabta (amely egyébként akkortájt teljesen normális volt), hogy a királynő a whig-párti udvarhölgyeit cserélje le tory-párti udvarhölgyekre. Ezt Viktória megtagadta, nem akarta minden bizalmasát egyszerre elveszíteni, így viszont második egyeztetésük alkalmaával, május 9-én, Peel végül nem fogadta el a kormány vezetését. Viktória Lord Melbourne-höz fordult, aki előbb Greyt, majd Lord John Russelt kérte meg, sikertelenül. Másnap Lord Melbourne támogató levelet írt a királynőnek, amely után Peel végképp megtagadta a kormányalakítást, főképpen mert emlékezett az 1934-35-ös kérészéletű tory-kormányra - így kivárt.

Ez vol az úgynevezett 'hálószoba-válság', amely szintén tovább korbácsolta a kedélyeket, amely úgy oldódott meg, hogy Lord Melbourne végül (többek unszolására) vállalta a kormány vezetését, vagyis visszavonta lemondását, de ez a pár nap is jól mutatta, milyen fejetlenség volt ekkor az udvarban és a politikai életben egyaránt.

A királynő később rájött, hogy hiba volt a fellépése és békésen rendezte a dolgot Peel-lel, s a későbbiekben már csak a vezető udvarhölgyet kellett 'lecserélnie'.

Közben tehát kiderült, hogy Lady Flora nem terhes, ugyanakkor az állapota fokozatosan, szinte napról napra romlott, kihullott a haja, fogyott és teljesen elvesztette az erejét. Amikor néhány hét múlva (június 27-én) a királynő meglátogatta az ágyban fekvő udvarhölgyet és amint a naplójában maga is leírta, a lány szinte csont és bőr volt. Viktória gyógyulást kívánt neki és hogy hamarosan találkozzanak az udvarban, de Lady Flora jelezte számára, hogy ez már nem fog megtörténni. De bocsánatkérés ekkor sem volt, azt Viktória rangon alulinak érezte.

Alig két héttel később, pár hónappal a vizsgálat után, 1839. július 5-én Lady Flora hajnali két órakor el is hunyt, s a boncolás (amelyhez maga Lady Flora ragaszkodott) megállapította, hogy előrehaladott májrákban szenvedett. A fiatal lány Londonban halt meg, de a családja otthonában, a skóciai Loudoun kastélyban temették el közel 500 fő jelenlétében. Halála után nem sokkal bátyja a teljes dokumentációt kiadatta, amely hat hónap alatt hét kiadást ért meg.

A következő hetek, hónapok témája ez volt a korabeli Angliában, s Viktória soha nem volt olyan népszerűtlen, mint akkor. Újra megerősödtek azok a hangok, hogy régens kellene mellé, s azok is amelyek nagyapja őrültségét emlegették, kiemelve, hogy a fiatal királynő hisztis és kiállhatatlan - mindezek természetesen Cumberland hercege támogatásával.

A The Lancet című orvosi lap 1839 szeptemberében Dr. John Fisher Murray, egy gyakorló orvos számtalan olyan betegséget felsorolt, amely a tünetek alapján Lady Flora betegsége lehetett volna, s kimondatlanul is elítélte az udvari orvost, aki ennek ellenére 1860-ig az udvar szolgálatában maradt, sőt később ő volt Albert herceg kezelőorvosa is.

Lady Flora verseit, Sophia nevű húga, halála után adatta ki, amelyek a The Literary Gazette-ben lelkes dicséretet kaptak - amelyben volt némi politikai felhang is.

Pár hónap múlva, Viktória eljegyzése, majd házassága, s főként a trónörökös érkezése miatt a botrány lecsillapodott, de Viktóriát egész életében végigkísérte ez az ügy, olykor rémálmok kínozták miatta, s ekkor bicsaklott meg bizalma először Lezhen bárónőben és Lord M-ben.

Jövő vasárnap újabb érdekességek jönnek .... 

 A Viktória-korabeli utazás elkezdődött, s remélem akad majd itt némi érdekes olvasnivaló is.
A képek forrása a Wikipedia Common.

DJP

 Ha tetszett a poszt, akkor kövesd a blogot :) és csatlakozz a Facebook-oldal követőihez

 Források:

http://www.historyhome.co.uk/peel/politics/bchamber.htm
https://dustyoldthing.com/pregnancy-scandal-queen-victorias-court/
https://www.irishtimes.com/news/the-baby-scandal-that-rocked-queen-victoria-s-court-1.712146
https://ru.wikipedia.org/wiki/%D0%93%D0%B0%D1%81%D1%82%D0%B8%D0%BD%D0%B3%D1%81,_%D0%A4 % D0% BB% D0% BE% D1% 80% D0% B0