A Viktoriánus-kor

Viktória királynő és kora

Viktória királynő és kora

Viktória - Európa nagymamája x

Rövid életrajz

2020. június 16. - DJP

qv.jpgViktória királynő, vagyis Alexandrina Victoria az angol történelem és ezzel együtt a világtörténelem egyik legnevesebb alakjává vált azzal, hogy több mint 63 éves uralkodása alatt országa a világ vezető ipari hatalmává vált, s az uralkodása idejét külön névvel, viktoriánus korszaknak nevezik.

A történészek Anglia fénykorának tekintik a viktoriánus korszakot.

Viktória inkább volt német, mint angol, hiszen német családból származott, német herceghez ment feleségül és egyik unokájából német császár lett. A családja 1714-ben került Angliába Hannoverből, s (I.György révén indult) felemelkedésük  legfontosabb oka az volt, hogy Anna királynő még életében elveszítette mind a tizenhét gyermekét, sőt a csecsemőkort is csak egyikük élte túl. A király nem is tudott igazán angolul, de mégis egy angol dinasztiát alapított. Viktória tulajdonképpen az életét is annak köszönheti, hogy nagynénje, Sarolta hercegnő 1817-ben meghalt, így az aktuálisan uralkodó III. György tizenöt gyermekének nem maradt egyetlen törvényes leszármazottja sem, így a fiatalabb hercegek (Clarence, Kent és Cambridge hercegei) szinte versenyezni kezdtek a törvényes utódért.

Apja, Edward kenti herceg már ötven éves volt, amikor feleségül vette Viktória szász-coburg-saalfeldi hercegnőt, aki az özvegyek unalmas életét élte. Közös gyermekük 1819. május 24-én született a Kengsinton palotában, s születésekor az ötödik volt a trónöröklési sorban. Személyesen a canterburyi érsek keresztelte meg 1819. június 24-én a Kensington-palota kupolatermében. A "konkurrencia" azonban gyorsan eltűnt Viktória életéből, hiszen alig nyolc hónapos volt, amikor édesapja elhunyt (valószínűleg tüdőgyulladásban), majd pár nappal később meghalt III. György angol király is, sőt pár év múlva IV. György király is. Ekkor került trónra IV. Vilmos, akinek azonban nem voltak törvényes örökösei, így a kis "Drina" elsőszámú várományossá lépett elő. Mindezt, a vele szinte baráti viszonyt ápoló nevelőnőjétől Louise Lehzen bárónőtől tudta meg, s állítólag azt mondta "Nagyon jó leszek."

Anyja viszont teljesen Sir John Conroy hatása alá került, aki afféle régens szerepét szerette volna Viktória mellett betölteni, ahogyan IV. György mellett a fia, így teljesen elszigetelte a külvilágtól.

A visszaemlékezések alapján kedves, játékos gyerek volt, akit szinte csak nők vettek körül. Franciát, németet, latint és olaszt tanult, de otthon csak angolul beszélt. Életéről (összesen 122 kötetet kitevő) naplót vezetett, így sok dolgot első kézből tudhatunk, de persze visszaemlékezései szubjektívek voltak. Innen tudható, hogy 1835 októberében súlyosan megbetegedett, de végül felgyógyult.

Mivel családja (elsősorban anyja anyja, de tulajdonképpen apja révén is) német származású volt, szoros kapcsolatot ápoltak a coburgi rokonokkal, s ennek révén ismerte unokatestvérét, Albert herceget 1836 májusában, aki később a férje lett. Az akkor még trónörökös Viktóriának rögtön megtetszett a fiatal herceg. Leginkább a herceg műveltsége és intelligenciája fogta meg. "Rendkívül jóképű; a haja hasonló színű, mint az enyém; a szemei nagyok és kékek, valamint gyönyörű orra van és vonzó szája, tökéletes fogakkal; de megjelenésének igazi vonzerejét az arckifejezése adja, ami rendkívül bájos."-írta róla.

Alig egy hónappal a nagykorúsága után, 1837. június 20-án éjjel azzal ébresztették, hogy nagybátyja, az angol király elhunyt, s a megjelent Lord Conyngham és Canterbury érseke már Anglia királynőjét köszöntötték személyében. Egy év múlva (1838. június 28.) már a koronázási szertartás is megvolt. Karcsú, apró termetű, alig 150 cm magas leány volt, erős küldetéstudattal és kötelességérzettel.

Uralkodásának kezdetén a kormány whig volt, s a vezetője Lord Melbourne nagyon közel került Viktória királynőhöz. Az idős államférfi hamar a királynő mentora lett, s gondolkodásmódja gyorsan átragadt a fiatal uralkodóra. Mindez azonban csak rövid ideig tartott, hiszen nemsokára a tory párt került hatalomra, s Peel lett a miniszterelnök. A királynő nem engedte el a whig párti udvahölgyeit, s nem fogadta el a tory párthoz tartozó udvarhölgyeket, amely ellenségeskedéshez vezetett közte és Peel között. Ez is közrejátszott abban, hogy Peel hamarosan lemondott, s Lord Melbourne visszatért. A királyi udvar székhelyét áttette a Buckingham-palotába, s kormánytól 380.000 fontnyi összeget kapott udvartartására a a lancasteri és a cornwalli hercegségek jövedelmein túl.

A kezdetben népszerű királynő hamar népszerűtlen lett egy udvari pletyka miatt, amely egy udvarhölgyének kényes ügye miatt alakult ki. Viktória elhitte a pletykát, majd, amikor Lady Flora Hastings meghalt, ő vált célponttá, s csak egy sikertelen merénylet után vált újra népszerűvé.

Viktória uralkodása alatt a birodalom elérte fénypontját, s a világ dolgaiban megkerülhetetlen lett. Sikerült visszaszorítaniuk Oroszországot (krími háború), s Ausztria is éppen nehéz évtizedeket élt át ekkor. Az USA el volt foglalva saját belső háborújával, míg az éppen létrejött Olaszország és Németország még túl gyenge volt.

Segített abban, hogy Románia, Szerbia és Bulgária függetlenedjen Törökországtól, vagyis alapvetően alakította Európa és a világ történelmét.

A fiatal királynő 1839. október 15-én tett házassági ajánlatot kiválasztottjának (az angol szokásjog alapján Albert nem kérhette meg a kezét). Viktória eljegyzési ajándéka egy gyűrű volt, amelybe bevésette a "fiúkérés" dátumát, Albert pedig egy zafír és briliáns melltűt adott neki. A gyűrű egy kígyót ábrázolt két briliáns-szemmel - ekkortájt a kígyó a szerelem jelképe volt, s az örökkévalóságot szimbolizálta.

pa.jpg

Az esküvő előkészületeit maga a királynő irányította, s hófehér szaténruhát rendelt, amelynek szegélyére narancsvirágokat varratott, s a ruhát finom csipke szegélyezte.

A csipkét Jane Ridney csipkeverőnőtől rendelte, aki hónapokon keresztül több mint száz csipkeverőt irányított, míg elkészült. A királynő elégedett volt, s meghívta Jane-t a szertartásra, s 10-10 fontot küldött minden munkásnőnek (ez akkoriban óriási összegnek számított).

A 12 koszorúslány ruhája egyszerű, fehér rózsákkal díszített tüll-ruha volt, amelyet Viktória maga tervezett.

Albert a La Manche-on való viharos átkelés után napokig tengeri betegségben gyötrődött.

Albert hintója délben érkezett a Buckingham-palotába, s kisvártatva a királynő hintója is begördült.

Lady Wilhelmina Stanhope, az egyik koszorúslány szerint: "A királynő fegyelmezett és nyugodt volt, de szokatlanul sápadt... azt hiszem, kissé remegett is, mielőtt a kápolnába lépett, ahol Albert herceg, az özvegy királyné és az egész királyi család várta."

A szertartás alatt a királynő végig Albertet nézte és sírt, amikor kimondta az igent.

A trónterembe vonulás után, miután beírták magukat az anyakönyvbe a királynő sast ábrázoló arany brosstűket ajándékozott a koszorúslányainak, a magasabb rangú vendégeknek pedig személyesen hat tucatnyi aranygyűrűt amelybe a Victoria Regina feliratot vésték.

Az esküvői torta háromszáz fontot nyomott, s a közeli családtag és barátok jelenlétében fogyasztották el. A királynő hattyúprémmel szegélyezett fehér selyemruhát és főkötőt vett fel.

Albert és Viktória 1840. február 10-én házasodott össze, s ezzel a királynő élete gyökeresen megváltozott. Albert kérésére Viktória elvált nevelőnőjétől és kevés kapcsolatot tartott fenn Lord Melbourn-nel is, sőt még a bálokba járásról is leszoktatta. Ő maga otthonülő ember volt, s erre szoktatta Viktóriát is, akivel gyakorta sétáltak kettesben vagy olvastak fel egymásnak.

Házasságuk ideje alatt összesen kilenc gyermek született, akik közül többen is bekerültek más uralkodócsaládokba.

Példás családi életet élt, nem voltak botrányaik, mindenhol a szigorú rend és erkölcs uralkodott.

cs2.jpg

1849-ben Sir Jospeh Paxton megajándékozta a róla elnevezett Dél-Amerikából származó Victoria amazonica első példányával, amelyet Európában sikerült felnevelnie, sőt külön üvegházat is tervezett a növénynek Devonshire herceg chatsworthi birtokán. A virág levélszerkezete alapján tervezte meg a Crystal Palace főépületét 1851-ben.

Anglia kulturális értelemben nagyon sokat fejlődött, hiszen ekkortájt (1851) rendezték az első igazi világkiállítást, éppen Londonban az említett Kristálypalotában.

A világkiállítást egyébiránt természetesen Viktória királynő is megtekintette, s elnyerte a tetszését a magyar herendi porcelán is, olyannyira, hogy rendelt is egy kínai hatásra született lepkés-virágos mintájú készletet.

Az uralkodás első éveiben több feszültséget okozott, hogy Albert szeretett volna több beleszólást a kormányzásba, Viktória pedig nem akarta, de néhány évvel később már másképpen gondolkodott: "Mi asszonyok nem a kormányzásra vagyunk teremtve." írta naplójába, s udvari krónikásuk is azt írta, hogy "Nyilvánvaló, hogy miközben ő viseli a címet, valójában Albert látja el az uralkodói funkcióit. Minden szempontból ő a király."

Gyakran jártak észak-skóciai Balmoral kastélyba, s a Wight-szigeten is. A királynő nagyon szeretett olvasni, különösen Dickens regényeit szerette. Kedvelte a cirkuszt és a festészetet és szobrászatot.

Huszonegy év házasság után, 1861. december 14-én Albert herceg váratlanul elhunyt, s a királynő nagyon hosszú ideig nem jelent meg a nyilvánosság előtt. Három évig tartott a depressziója, s csak meghalni akart. A királynő elhunyt férje tiszteletére kápolnát (Albert Memorial Chapel) emeltetett a Windsor-kastélyban, de egyedül akart lenni. Hosszú évek után kezdett újra uralkodni és az Alberttől tanult módszereket kezdte alkalmazni, de halálig gyászruhát hordott. A hozzá közelállók próbálták "életre kelteni", így lett India császárnője 1876. május 1-én.

Kialakította a "dolgozó királynő" képet, ahogyan Ferenc József is szigorú munkarendet követett. Sűrű levelezés volt Balmoral és London között, összesen 19 kötetnyi levelezése volt, s önmagára mindig egyes szám harmadik személyben foglalkozott.

A korábban szinte érzéketlen királynő egyre inkább meghallotta a középosztály hangját.

Az utolsó miniszterelnöke Lord Salisbury halálakor azt mondta: "Rendkívüli módon ismerte, hogy népe mit gondol - rendkívüli módon, mert ez nem jöhetett személyes tapasztalatokból. Évek óta mondom, hogy mindig éreztem: ha tudtam, hogy mit gondol a királynő, eléggé biztosan tudtam azt is, hogy milyen nézetei lesznek alattvalóinak, s különösen alattvalói középosztályának."

Uralma alatt a birodalom területe 25900000 km2 volt, s ide összesen 410 millió ember tartozott.

1901. január 22-én, amikor a Wight-szigeten meghalt, sokak számára Európa nagymamája halt meg.


A Viktória-korabeli utazás elkezdődött, s remélem akad majd itt némi érdekes olvasnivaló is.
A képek forrása a Wikipedia Common.

DJP

 

Forrás

Wikipédia - britannica.com - history.com - www.bbc.co.uk

A bejegyzés trackback címe:

https://victorian.blog.hu/api/trackback/id/tr4115814266

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vuvuvu2 2020.06.18. 09:18:54

Bevallom engem is foglalkoztatott a gondolat, hogy blogot kellene írni a viktoriánus korszakról és a királynőről, miután most újra megnéztem a Viktória sorozat 25 részét, ami jelenleg a Life TV-n fut és az HBOGO-n is elérhető, Jelenleg egy Viktória életrajzot olvasok az otthoni könyvtárból, de számos forrás elérhető a neten is, amelyekből kiválóan lehet tájékozódni a korszakról és a tényleges életrajzról. A fenti bejegyzés sajnos bőven Daisy Goodwin színvonala alatt teljesít (DG a Viktória sorozat írója). Több pontatlanság, egyszerűsítés található benne. Vélhetően a szerző a sorozatból tájékozódott és az abban látottakat egyszerűsítette le. Javaslom az angol nyelvű források használatát és alapos utánaolvasást, mert ez így kevés lesz ha nívós blogot akar a blogger írni. A viktoriánus korszak nagyon összetett, politikailag, társadalmilag, sok meghatározó személlyel, akik mindegyike külön tanulmányozandó. DG egyébként sok mindent szándékosan másképp írt a sorozatba mint ahogy az a valóságban történt, de ezeket csak a fordulatos cselekmény érdekében tette, nem azért hogy hamisítsa a tényeket. Angol nyelvű forrásokban elérhető, hogy a sorozatban mi az ami tény, mi az, ami nem, mi az, ahol a sorozat eseménye valós, azonban nem teljesen úgy vagy akkor történt ahogy az a filmben szerepel. Angol nyelvű és hiteles forrásokból érdemes tájékozódni és alapos kutatómunkát végezni, mert ennek hiányában a blog Blikk-Ripost szintű bulvárblog marad. Jó munkát!

DJP 2020.06.18. 09:32:52

@vuvuvu2: A sorozatot éppen most nézem, de e bejegyzés nem ennek alapján készült, mert tudom, hogy a sorozatban sok apró olyan szál is van, amely a valóságban nem történt meg, vagy nem úgy történt meg. Sok magyar és angol nyelvű oldalt átnéztem már korábban is ezzel a korral kapcsolatban, s az, hogy mi a felületes, pontatlan, sokszor nem olyan egyszerű eldönteni, hiszen mi nem éltünk ott, abban a korban. Az események pedig olykor többféleképpen értelmezhetőek...
A puding próbája az evés, majd kiderül néhány poszt után milyen mélységben és milyen minőségben sikerül az elképzelés.
Nem elsősorban történelmi blogot szeretnék, hanem inkább kultúrtörténeti jellegűt, amelyben a történelem egy háttér, de majd kialakul, hogy mi is lesz valójában.
De azért köszönöm a véleményt!

vuvuvu2 2020.06.18. 10:09:13

@DJP: A leghelyesebb ha kerüli a leegyszerűsítéseket. Sajnos a posztban több is szerepelt. És igen, a netes források mellett bizony néhány könyvet is érdemes kézbe venni.

Addig is érdemes elgondolkodni, hogy hogy jön ki a matek az alábbiakban:
"A fiatal királynő 1839. október 15-én tett házassági ajánlatot kiválasztottjának .... Az esküvő előkészületeit maga a királynő irányította, s hófehér szaténruhát rendelt, amelynek szegélyére narancsvirágokat varratott, s a ruhát finom csipke szegélyezte. A csipkét Jane Ridney csipkeverőnőtől rendelte, aki hat hónapon keresztül több mint száz csipkeverőt irányított, míg elkészült. ... Albert és Viktória 1840. február 10-én házasodott össze..." Akárhogy is, nekem csak 4 hónap jön ki. Ilyen apróságok is számítanak, mert ez vagy pontatlanság, vagy pedig van rá magyarázat. Ha van rá magyarázat, akkor azt le kell írni. (Forrással alátámasztott magyarázat.)

A netes források nagy része kritikával kezelendő (ezért kell könyvet is kézbe venni). Ahogy a fenti blogbejegyzés is, fentebb írtak okán.

DJP 2020.06.18. 10:11:21

@vuvuvu2: Amennyire tudom Viktória már évekkel korábban eldöntötte, hogy Albert lesz a férje, s a "fiúkérés" csak egy szükséges rossz volt a történetben :)

vuvuvu2 2020.06.18. 13:08:18

@DJP: Tévedés. No ezért kell olvasni egy kicsit többet és megfelelő forrásból. Ha nincs kedve utánaolvasni, lehet hogy jobb az egészet most rögtön abbahagyni, mert csak félrevezeti az olvasóit.

Röviden: V. kb. 3 évvel az esküvő előtt találkozott először életében A-val. Nagyon szimpatikusnak találta kezdetben, lelkesedett érte, de aztán hamar megfeledkezett róla (kb. 3 évig nem találkoztak ezután), és amikor trónra került, nem is akart férjhez menni, legalább 3-4 évig független akart maradni. 1839. áprilisában még az is felmerült V-ben, hogy egyáltalán nem megy férjhez. Nagy nyomás nehezedett rá a rokonok részéről, hogy válasszon férjet, és Lipót bácsi szervezte meg A. és bátyja Ernst látogatását 1839. őszére (miután A-t szerette volna V. férjeként látni). A látogatáshoz V-nek semmi kedve nem volt, de végül, nagy nehezen belement, azzal, hogy ha A. nem lesz neki szimpatikus, akkor egyszer és mindenkorra hagyják békén, ne zargassák A-val. A. 1839. október 10-án érkezett az udvarba és azalatt a pár nap alatt eldőlt, hogy megvolt az a szimpátia, ami kellett a fiúkéréshez. Forrás: Viktória naplóján alapuló életrajz. A frigyet alapvetően Lipót bácsi forszírozta, de ha V-nek nem lett volna A. 1839. októberben az alatt a pár nap alatt szimpatikus, akkor nem lett volna sem fiúkérés, sem esküvő. Az ifjú Viktória királynő c. filmben úgy emlékszem azt sugallják, hogy ez egy több éves szerelem volt mielőtt A. és V. összeházasodott, de ez nem így történt.

DJP 2020.06.18. 13:21:53

@vuvuvu2: Lipót bácsi sok mindent forszírozott és még többet finanszírozott már Viktória gyermekkorában is, amikor az angol parlament elég kevéssé támogatta. A 17. születésnapján tartott bálon találkoztak először és Viktória úgy jellemezte Albertet, hogy "the most pleasing and delightful exterior" s nyílt titok volt a vonzódásuk, ahogyan ezt a családtagjaiknak írt levelekben is megfogalmazták olykor.
De amikor királynő lett élvezte a szabadságot, s nem akarta újra elveszíteni egy férj miatt, ezért habozott illetve hezitált. Több lehetséges kérő is akadt, s tudta, hogy "meg kell" házasodnia, csak elodázni tudja az esküvőt. Végül is csütörtökön újra talákoztak és vasárnap megtörtént a "fiúkérés.
Sokféle forrás van, s nem mindent egyformán tálalnak, s természetesen Viktória naplói is erősen szubjektívek, ugyanazon eseményeket mások másképpen látták, már akkor is.
Én így látom - természetesen szubjektíven :)

vuvuvu2 2020.06.18. 18:39:33

OK. pontosítsunk. Viktória környezetében több olyan több-kevesebb befolyással rendelkező családtag volt, akik megpróbálták a saját érdekeik mentén kiházasítani Viktóriát. Őket nevezhetjük lehetséges kérőknek. Azonban Viktória a trónra kerülésekor kifejezetten elutasította a férjhez menetelt, annyira, hogy 1839. áprilisában még azt is meglebegtette, hogy lehet, hogy egyáltalán nem megy férjhez. (Ez nemcsak a DG sorozatban hangzott el, hanem a valóságban is.) Albertet 17 évesen mutatták be neki (1 évvel trónra lépése előtt), miután előtte több unokatestvére is látogatást tett az udvarban 14-17 éves kora között. Kettesével érkeztek, és már az első párosnál V. el volt ragadtatva, a második párosnál még jobban és a harmadiknál még jobban. Kamaszlány volt, aki addig magányosan élt, kortársak nélkül nőtt fel, korlátozva, és végre élvezhette a vele egykorúak, ráadásul az ellenkező neműek társaságát. Ernst-tel nagyon jól megtalálta a hangot, sokan (ha jól emlékszem Lipót bácsi is) azt tippelték, hogy Ernst lesz a befutó (ekkor ugyanis még bármelyik fiú szóba jöhetett), mivel Albert visszahúzódóbb volt, nem annyira társasági mint Viktória és Ernst. De amikor elutaztak Alberték, V. Albertet találta szimpatikusabbnak, érte lelkesedett jobban, a 6 fiú közül ő tetszett neki a legjobban. Amikor Albert 18 éves lett, még eszébe jutott Viktóriának, azonban utána a naplóbejegyzéseiben nincs szó Albertről (miközben a naplóban minden apró részletet rögzít a napirendjéről, érzéseiről, az emberekről). Valaki más járt a gondolataiban: Lord M. akiért rajong, és akit szintén megcsap egy kissé a rajongó királynő rajongásának a szele (bár nem használja ki a lehetőséget). V. legközelebb csak akkor említi A-t, amikor Lipót bácsi erőlteti az 1839-es őszi találkozást. Akkor viszont kifejezetten ellenére van a találkozó. Tehát nincs arról szó, hogy itt egy 3 évig tartó titkos szerelem volt és Viktória már elkezdte jó előre hímeztetni az esküvői csipkéit. Lipót és családja annál inkább eltökélt volt a frigy összehozásában. Az életrajzban ami eredeti naplők és levéltári anyagok alapján készült (DG is ezek alapján dolgozik) még az is szerepel, hogy Albert valójában nem is volt szerelmes Viktóriába, amikor elvette feleségül. Tudom hogy ez így kiábrándító lehet, főleg, ha valaki elképzel valami szép romantikus történetet, amelyben a sorozat és az Emily Blunt-film is megerősíti, azonban inkább arról van szó, hogy Viktória imádta a férjét, viszont Albertnek ez nem ugyanaz a szerelmi házasság volt, mint Viktóriának. Ettől függetlenül A. elvégezte a feladatát, a kötelességét. Nemcsak hogy 9 gyermeket, köztük trőnörököst nemzett, hanem nagyon komoly politikusi szerepet vívott ki az évek során, egy idő után lényegében ő kormányozta Angliát, pedig úgy kezdte, hogy éveken keresztül elutasították az angol főurak, és Peel-lel találta csak meg a hangot.

Történelmi témáról nem érdemes "szubjektíven" írni, mert az akkor már egészen más, az nem fiction, hanem non-fiction. A blog címében nem szerepel, hogy itt non-fiction-ről lenne szó, ezért érdemes ragaszkodni a tényekhez, a tényeken alapuló forrásokhoz. Különben nagyon gyorsan hiteltelenné válik az ember. Ez pedig most nem nehéz, mert sok rajongója van a DG-féle sorozatnak, akik közül sokan utánanéznek és utánaolvasnak a témának angolul is, és hamar észreveszik a "szubjektív", nem tényeken alapuló közléseket. DG sorozata meglehetősen sok tekintetben pontos, a romantikus szálakban viszont kevésbé ragaszkodik a tényekhez (pl. bár Francatelli és Skerrett is valós személyek voltak, akik az udvarban dolgoztak mint séf és öltőztető/ruhatár-felelős, nem voltak házasok, és a nő 94 évesen halt meg)- ahhoz hogy a sorozat eladható legyen, nyilván szükséges volt kicsit szépíteni a valóságot, ahogy a festők is szebbnek festették meg V-t, mint valójában volt.

Búcsúzóul egy személyes megjegyzés: tavaly nagy élmény volt számomra, hogy a Viktória születésének 200. évfordulójára rendezett időszaki kiállítást láthattam a Kensington palotában (sajnos rég bezárt, mert időszaki volt). Itt nagyon sok minden kiderült róla, ki voltak állítva a naplói, a személyes tárgyai, ruhái, gyermekkorától haláláig, sok-sok ismerettel gazdagodhattak a látogatók. Ha egyszer újra szervezik a kiállítást, érdemes megnézni. Ahogy írtam: búcsúzom, jó kutakodást, utánaolvasást, elmélyülést kívánok mindenkinek, akit érdekel Viktória, Albert és a korszak.

DJP 2020.06.18. 18:54:20

@vuvuvu2: Biztosan igazad van, de ha megnézem pl Viktória leveleit 1836-40 között, akkor Lipóttal pl. havonta beszélnek Albertről, s szeretné megismerni az apját is, s hiába ott van Ernő is, őt csak megemlíti, míg Albertről sokszor és hosszan ír, leginkább arról, hogy bizonytalan az érzelmeiben, de egy tizenéves lánytól ez talán nem meglepő. S amikor 1839 ősszel megérkeznek, akkor azt írja Lipótnak, hogy " Albert's beauty is most striking , and he so amiable and unaffected--in short, very fascinating" ami talán eléggé egyértelmű abban a tekintetben, hogy szimpatikus neki - nagyon szimpatikus ... Ebben az időszakban a levelezésében Albert neve négyszer annyit szerelep, mint Ernest neve - a többiekről nem is beszélve.

Még pár hevenyészett idézet Lipótnak írt leveleiből
6th February 1837
"You will miss my good cousins Ernest and Albert very much, I am sure;"
10th April 1838.
"to the finishing of Albert's education; he knows best my feelings and
wishes on that subject...."
15th July 1839
"First of all, I wish to know if Albert is aware of the
wish of his Father and you relative to me?"
:)

Ui: a történelem mindig szubjektív - elég pl. a világosi fegyverletétel megítélésére gondolni, van aki megérti az okokat (420 ezer fő ellen 170 ezer magyar ...) van aki a fejét követeli Görgeinek - még a történészek között is. De ez csak az én véleményem...

Uui: Lord M az egy másik történet :)

Minden jót!
süti beállítások módosítása