1878. szeptember 3-án este, egy lapátos gőzhajó szántotta fel a vízfelszínt a Temzén Rosherville-ből Londonba menet. A hajó az 'SS Princess Alice' nevet viselte, bár korábban, az 1865-ös vízrebocsátásakor a 'PS Bute' volt a neve, majd 1867-ben kapta az új nevét Viktória királynő harmadik gyermeke után.

1870-től kirándulógőzősként üzemeltették, s a Kereskedelmi Tanács szerint legfeljebb 936 utast szállíthatott. Az 'Alice hercegnő' 18:30 körül hagyta el Rosherville-t, s bár pontos listát nem vezettek, elég sokan voltak a fedélzeten. A 47 éves William Grinstead kapitány megengedte kormányosának, hogy Gravesendben maradjon, és egy John Eyers nevű tengerészt állított a helyére, akinek azonban kevés tapasztalata volt a Temzéről és a hajó irányításáról.

Szép meleg nap volt, és az 'Alice hercegnő' tele volt családokkal, akik együtt élvezték a tengerparton töltött napot. A főfedélzeten egy zenekar játszott, de mivel sok gyermek már álmos volt, a szülők többsége úgy döntött, hogy beviszi őket a kabinokba – nem tudva, hogy ez a döntés szörnyű következményekkel jár majd.

Valamikor 19:30 körül a Gallions Reach felé közeledve Dix (a Bywell Castle révkalauza) látta, hogy 'Alice hercegnő' piros bal oldali lámpája közeledik, hogy elhaladjon mellettük. Grinstead azonban az árral szemben, a folyón felfelé haladva követte a szokásos gyakorlatot, miszerint a folyó déli oldalán keresték a dagályt, így megváltoztatta a hajó irányát, és ezzel  a hajót a Bywell Castle útjába vezette. Ekkor az 'Alice hercegnő' kapitánya hirtelen ráébredt, hogy éppen szemben vannak egy másik irányban érkező, sokkal nagyobb hajóval, a Bywell Castle-vel és felkiáltott: „Hová jössz! Te jó Isten! Hová jössz?” – de már késő volt. A Bywell Castle hatalmas reccsenéssel átszakította a lapátos gőzös oldalát, és szinte kettévágta azt. A hajó alig öt percen belül a hullámok mélyére süllyedt.

A Temze azon szakasza, ahol az 'Alice hercegnő' elsüllyedt, még londoni mércével is különösen szennyezett volt, annyi szennyvízzel, hogy a csónakosok is csak öklendezve haladtak át rajta. Férfiak, nők és gyerekek százai vergődtek kétségbeesetten a bűzös vizekben, a ruhájuk pedig húzta őket lefelé. A Bywell Castle fedélzetéről a legénység köteleket, mentőöveket próbált dobott nekik, amelyekbe belekapaszkodhattak.

A Bywell Castle legénysége vízre bocsátotta a mentőcsónakját, amely 14 embert mentett meg, s a közelben kikötött csónakok legénysége ugyanezt tette. A Temze mindkét partjának lakói, különösen a helyi gyárak dolgozói, hajókat indítottak, hogy kimentsék, akit tudtak. Az 'Alice hercegnő' utasai közül sokan nem tudtak úszni; a nők által viselt hosszú, nehéz ruhák is hátráltatták az életben maradás érdekében tett erőfeszítéseiket. De mindez nem volt elég és alig 10 perc múlva a sikolyok elhaltak.

Csak két ember élte túl az ütközést, azok közül akik a fedélzet alatt vagy a szalonban tartózkodtak. Egy búvár, aki később megvizsgálta a szalont, arról számolt be, hogy az utasok egymáshoz szorultak az ajtónyílásokban. 

Végül körülbelül 130 embert sikerült kimenteni az ütközésből, de a túlélők közül tizenhatan két héten belül meghaltak, többen pedig megbetegedtek.

Az 'Alice hercegnő' éppen azon a ponton süllyedt el, ahol London szennyvízszivattyúi voltak, s a kétszer 75 millió gallon (340 000 m3) nyers szennyvíz kibocsátása a barkingi Abbey Mills és a Crossness szivattyúállomás csatornáiból alig egy órával az ütközés előtt történt. A vizet a Beckton Gas Works és több helyi vegyi gyár kezeletlen kibocsátása is szennyezte. A víz szennyezettségét pedig tovább növelte, hogy aznap a Thames Street-ben egy tűzvész következtében olaj és kőolaj került a folyóba.

Az elsüllyedés hírét megtáviratozták London központjába, és a hírek hamarosan eljutottak a Swan Pier-nél a gőzös visszatérésére várakozókhoz is. A rokonoknak több helyszín között kellett utazgatniuk a Temze két partján, hogy eltűnt családtagokat keressenek. Helyi búvárokat fogadtak fel napi 2 fontért a holttestek felkutatására; minden visszaszerzett holttest után legalább öt shillinget fizettek, ami néha a holttestekért való harcokhoz vezetett. A Kereskedelmi Tanács vizsgálata az 'Alice hercegnőt' találta hibásnak, és Bywell Castle nem tudta elkerülni az ütközést.

Az 'Alice hercegnőt' birtokló cég 20 000 font kártérítésért perelte be a Bywell Castle tulajdonosait ; a Bywell Castle tulajdonossai viszontpert indítottak 2000 fontért. Az ügyet a Legfelsőbb Bíróság tárgyalta 1878 végén, s két hét után az az ítélet született, hogy mindkét hajó okolható az ütközésért.

Mivel 'Alice hercegnőről' nem vezettek utaslistát, nem lehetett pontosan műeghatározni az elhunytak számát, így az adatok 600 és 700 között változnak. Ez volt a legsúlyosabb belvízi katasztrófa az Egyesült Királyságban.

djp