Joseph Constantine Carpue egy cipőgyártó unokájaként és egy könyvkiadó unokaöccseként élte az életét Londonban a 18. században, amikor 1796. augusztus 5-én beiratkozott a St. George's Hospital Medical Schoolba.

Minden nem is lett volna furcsa, ha nem 32 évesen teszi ezt, de így is Everard Home, egy neves sebész tanítványa lett.

A képességeit mutatja, hogy Home egy év múlva évi 500 fontot ajánlott neki, ha az asszisztense marad, amely akkotájt igen komoly összeg volt. Nem sokkal később egy katonai kórház sebésze, majd a hadsereg sebésze lett.

Egy ismerősének segített a sebészi vizsgára való felkészítésben, amikor kiderült, hogy egyedülálló anatómia-oktató volt. Olyannyira, hogy hamarosan már hivatalosan is órákat tartott. Ezeken azonban nem csak a diákok, hanem az arisztokraták, a parlamenti képviselők, a jogászok és joghallgatók is képviseltették magukat a különleges oktatási módszerei miatt. Az anatómia oktatása közben gyakran rajzolt, így kapta a "krétaprofesszor" nevet.

1814-ben egy katonatiszt került hozzá, akit már öt éve kezeltek, s aki a kezelőorvosa (John Heaviside) szerint a nyolc éve tartó higanyfogyasztása miatt veszítette el az orrát - amelynek kiváltó oka akkortájt a szifilisz lehetett.

Carpue alaposan utánajárt a lehetséges gyógymódoknak, s két évvel később publikált is a sikeres beavatkozáról.
A pácienssel 1814 szeptemberében találkozott, ahol jelezte neki, hogy még nem végzett hasonló műtétet, s azt is, hogy az esetleges beavatkozás milyen veszélyekkel járhat. Bár két orvos is állította, hogy nem a szifilisz volt a kiváltó ok, ezt ő nem hitte el és soha nem hozta nyilvánosságra a beteg nevét, szemben egy későbbi pácienssel, aki egy csatában veszítette el az orrát, s háborús hős volt. Ez utóbbi beteget a későbbi IV. György, akkor még walesi herceg küldte Carpue-hoz, s ő fizette a költségeket is.

Persze nem minden felkészülés nélkül kezdett a műtétekbe, hiszen egy kísérletsorozatot kezdett a halottakon. Összesen 11 műtétet végzett, amely sokat segített neki. Carpue tehetséges grafikus volt, így saját illusztrációkat is készített az érdekesnek vélt esetekről.

Carpue magát a műtétet végül 1814. október 23-án végezte el, érzéstelenítés nélkül, körülbelül 15 perc alatt végzett. Négy nappal később egy második korrekciós műtétet is tervezett, de végül arra nem volt szükség. A műtéthez az indiai orrplasztikás rekonstrukciós eljárás alapján a homlokról vett egy bőrlebenyt. Ez volt az első modern plasztikai műtét - vagy legalábbis az elsők egyike.

Mindez sokban hozzájárult, hogy 1817. február 17-én beválasztották a Royal Society-be.

djp