Henry Morton Stanley az afrikai Bagamoyo kikötőjéből 1871. március 21-én indult el egy hosszú és kalandos útra, amely aztán világhírt hozott a számára. A New York Herald 30 éves újságírója lapja parancsára érkezett a "fekete kontinensre", hogy megtalálja David Livingstone felfedezőt, aki néhány évvel korábban tűnt el Afrika szívében. Stanley korábban még soha nem járt Afrikában, de örömmel fogadta a küldetést. (a képen Stanley)

Persze nem egyedül ment, hanem összeállított egy több mint 100 hordárból álló karavánt, amely minden szükséges és sok szükségtelen holmit is vitt magával. A lap főszerkesztőjének megígérte, hogy „Bárhol is van, higyje el, nem adom fel az küldetést. Ha él, megtalálom."

Ekkortájt Afrika legismertebb kutatója volt David Livingstone, aki korábban már feltérképezte a Zambezi folyót és átszelte a kontinenst is. 1866-ban indult az utolsó és talán legismertebb expedíciójára, amikor a Nílus (egyik) forrását szerette volna felkutatni.

A tervek szerint az expedíció két évig tartott volna, de már öt is eltelt, s még mindig nem volt hír a felfedezőről és csapatáról. Sokan már a halálhírét keltették. (a képen Livingstone)

Persze ebben az időben nem volt egyszerű Afrikát kutatni, s nagyon felfedező életét vesztette akár a természeti viszontagságok, akár a bennszülöttek támadásai miatt.

A kutatók között többségében voltak a britek, de azért akadtak más nemzetiségűek is, ahogyan Magyar László vagy Sass Flóra példája is mutatja - bár ez utóbbi hölgy, Lady Baker néven, angol férjét követve járta Afrikát.

Stanley tudta, hogy Livingstone-t utoljára a Tanganyika-tó környékén látták, s egyrészt ez hatalmas terület volt, másrészt ez már hosszú ideje volt, így a feladat óriásinak mutatkozott. A New York Herald expedíciója 1871 márciusa és októbere között mocsárvidékeken és dzsungeleken keresztül vándorolt, különösebb eredmény nélkül. A krokodilok és cecelegyek számos embert és állatot megtámadtak és megöltek, s sokan el is hagyták a karavánt. Persze korábban sem volt ez másképpen, hiszen Livingstone-nak egy veszélyes oroszlán-kalandja volt még 1813-ban.

Stanley sem maradt ki a jóból, hiszen őt a vérhas és a himlő támadta meg, majd maláriás lett. Ennek ellenére igyekezett a küldetést teljesíteni, s ahogyan csak tudta, próbálta a többieket sürgetni.

Sok hónapos kutatás után érkeztek meg a mai Tanzánia területén lévő Ujiji nevű faluba, mintegy 700 mérföldes út megtétele után.

Ott hallott olyan pletykákat, amelyek szerint a környéken egy fehér ember él, aki nem túlságosan régen érkezett meg, így Stanley felvette az ünneplő ruháját, s néhány társával belátogatott a városkába. A helyiek szinte azonnal körbevették, s Stanley hamar észrevett egy beteges külsejű, kócos szakállú, ősz hajú férfit, s érezte, hogy az expedíció megtalálta azt, akit keresett, így (a legenda szerint) odalépett, majd kezet nyújtott: "Dr. Livingstone, ha nem tévedek"

Az idegen igennel válaszolt, így Stanley így folytatta: "Hálát adok Istennek, doktor úr, hogy láthattam önt."

Hamarosan kiderült, hogy Livingstone már évek óta ott élt Afrika szívében, de mivel hordárai tömegesen dezertáltak, a felszerelését pedig ellopták, őt magát pedig különböző betegségek sújtották arra kényszerült, hogy arab rabszolgakereskedőkhöz csatlakozzon, így érte el Ujijit. Ott aztán egy kis kunyhóban vesztegelt, s várta, hiogy rátaláljanak.

A rossz egészségi állapota ellenére azonban Livingstone még nem akart hazatérni, hanem a Nílus forrását akarta továbbra is keresni. Kicsit megerősödve aztán, 1872. márciusában megvált az őt megtaláló Stanley-től és tovább haldt dél felé, a mai Zambiában található Bangweulu-tóhoz.

A betegségek azonban hamarosan újra utolérték és 1873. május 1-én maláriában és vérhasban hunyt el.

Stanley viszont igazi híresség lett, majd amikor visszatért egy bestseller könyvet írt „Hogyan találtam meg Livingstone-t” címmel, amely óriási sikert aratott. Livingstone halála után azonban visszavágyott Afrikába és a New York Herald, valamint a London Daily Telegraph-tól támogatást szerezve visszatért a "fekete kontinens"-re és merész kutatásokat folytatott. (a képen Stanley)

A neve ma nem újságíróként, hanem felfedezőként ismert, ahogyan Mark Twain is elmondta: „Stanley szinte az egyetlen ma élő ember, akinek neve és munkája száz év múlva is ismerős lesz”.

djp