A zenetörténet egyik legismertebb alakja az 1770, december 16-án született Ludwig van Beethoven, aki már gyerekkorától magába szívta a zene szeretetét, hiszen nagyapja karmester volt Bonnban, s ezzel a város zenei vezetője is.

Apját már kevésbé kedvelte, viszont Habsburg–Lotaringiai Miksa Ferenc kölni érsek és választófejedelem sokat segített neki, még a bécsi útját is finanszírozta, hogy Mozartnak is bemutathassa tudását és tanulhasson tőle. Közben azonban, amikor már Bécsben volt, édesanyja megbetegedett, s ő hazautazott, de nem tudott segíteni. A szeretett mama hosszas szenvedés után elhunyt, az apja pedig az alkoholizmusba menekült - ő pedig közben lemaradt Mozart óráiról, hiszen mire újra Bécsbe költözhetett, Mozart is elhunyt.

Persze így sem maradt tanár nélkül, hiszen egyik pártfogója, Waldstein gróf, Joseph Hayndhoz küldte tanulni.

Közben az általa csodált Napóleon elfoglalta szülővárosát, Bonnt, de ő továbbra is továbbra is magasztalta. Ez aztán gyökeresen megváltozott 1804-ben, amikor a francia hadvezér császárrá koronáztatta magát.

Az általa imádott Bonnba nem mehetett, a gyűlölt Bécsben pedig több mint harminc évet élt. Igyekezett büszke szabadúszó lenni, s nyers modorával sokszor szerzett saját magának kellemetlen perceket. Persze mindez nem volt meglepő, hiszen a a véleménye szerint: "a bécsiek, a császártól kezdve a cipőpucolóig, mind hitványak".

Jól példázza ezt az az eset is, amikor egyik pártfogója, Lichnowsky herceg némi erőszakkal akarta rávenni, hogy lépjen fel a vendégserege előtt. Ehelyett inkább elviharzott, s egy levelet hagyott maga helyett: "Ön születésének körülményeinél fogva herceg. Én a magam erejéből vagyok az, aki vagyok. Hercegek ezrével voltak és vannak. Beethoven csak egy van." - ez persze azzal járt, hogy a herceg támogatása ettől kezdve elmaradt, amely jövedelmének az egynegyedét jelentette.

Közben a hallása rohamosan romlott, amelytől szinte az élete függött, hiszen  a hangok egy zenész esetében különösen fontosak. Évekig öngyilkosságot fontolgatott, s 1802 nyarán már végrendeletet is írt, amely a mai napig megvan.

Az egyetlen vigaszt egy fiatal lány, egy magyar grófnő jelentette a számára, akit 1799-ben ismert meg. Brunszvik Teréz és Jozefin zongoraleckéket akartak tőle venni Bécsben, s az ő szeme megakadt a 20 éves Jozefinon.

Néhány hét múlva azonban a lány férjhez ment egy grófhoz, de Beethoven afféle házibarát lett, s a gróf még zenét is rendelt tőle, aztán 1804 januárjában hirtelen meghalt.

Jozefin három kisgyermekkel maradt özvegyen, sőt valójában néggyel, mert a férje halálakor állapotos volt, miközben Beethoven szenvedélyes udvarlásba kezdett.

Számtalan szerelmeslevele közül tucatnyi megjelent 1957-ben, amelyek igazi, de kétségbeesett rajongásról árulkodtak. Jozefin, bár valójában szerette őt, mégis el kellett, hogy utasítsa, mert ha közemberhez megy feleségül, elveszítette volna a gyermekei felügyeleti jogát.

Jozefinben csalódott, s a már általa gyűlölt Napóleon pedig megszállta az általa gyűlölt Bécset, miközben ő megírta a Fideliot. Néhány év múlva a franciák újra megtámadták Bécset, s ezúttal már mozsárágyukkal lőtték a városfalat, s kétségbeesetten igyekezett még megmaradt hallását megóvni. Az ország elesett, az infláció az egekbe szökött, az osztrák pénz elértéktelenedett, ő pedig már csak az egyre csökkenő apanázsokból élt.

Közben megtudta, hogy Jozefin teherbe esett a fiainak tanítójától, akihez kelletlenül férjhez is ment, de aztán hamarosan elváltak. Beethoven egy különös szerelmes levelet írt a "Halhatatlan Kedves"-hez, aztán úgy kilenc hónap múlva Jozefinnek született egy kislánya, aki nagyon hasonlított Beethoven gyermekkori énjére. A kislány neve Minona volt, vagyis Anonim - már ha visszafelé olvassuk. Úgy tünt beteljesedett a szerelmük, ha nem is nyilvánosan felvállalva.

Mégsem lehetett boldog, mert Jozefin egészségét megviselték a körülmények, s néhány évnyi szenvedés után elhunyt. Beethoven ekkor már sokszor leverten, gyakran betegen és pénztelenül tengődött, s egyre szegényesebb helyeken lakott. Öccse halála után magához akarta venni annak kisfiát, de jórészt a saját gyermekét akarta volna vele pótolni. Öt évnyi harc után megtört és szinte elszigetelte magát a világtól, majd 1827. március 26-án májbetegségben vagy ödéma miatt elhunyt - 56 éves volt.

Egyes feljegyzések szerint a halálakor esett a hó, dörgött az ég és villámlott is. A temetésén közel 30 ezer bécsi vett részt, s közöttük volt Franz Schubert is, akit másfél év múlva saját kérésére, mellé temettek.

 djp