Johanna Clara Louise Lehzen bárónő 1784. október 3-án született Hannoverben Joachim Friedrich Lehzen evangélikus lelkész és Marie Catharina Melusine Palm egy lelkész lányának kilencedik, legkisebb gyermekeként - aki már ifjú korától dolgozni kényszerült a család nehéz anyagi helyzete miatt. Apja egy igen művelt, széles körű ismeretekkel rendelkező német lelkész volt, de jóideig egy londoni német gyülekezet lelkipásztoraként dolgozott, így nagyon jól megtanult angolul, emellett számos angol család fiainak oktatója is volt, s amikor visszatért Hannoverbe saját bentlakásos iskolát indított, de vitte magával félig angol feleségét is.

Először egy arisztokrata, von Marenholtz báró alkalmazta, ahol három leány felnevelésében segédkezett és mivel elégedettek voltak vele, nagyon pozitív referenciákat szerzett.

Sir John Ponsoby Conroy, a Kensington-rendszer kitalálója, aki régens vagy legalábbis a régens titkára szeretett volna lenni.

Conroy aki az elmúlt héten tárgyalt Hasting-botrány egyik főszereplője volt, a Roscommon megye ősi O'Maolconaire család sarjaként látta meg a napvilágot Wales-ben 1786. október 21-én. Édesapja John Ponsoby Conroy ügyvéd, édesanyja Margaret Wilson volt, akik mindketten Írországban születtek, de ekkor már Walesben éltek.

Viktória királynő uralkodásának első éve komolyabb probléma nélkül eltelt, a koronázás fényes külsőségek között lezajlott, s ennek következtében immár "hivatalosan" is uralkodóvá vált, a koronázáskori események miatt pedig a nép még inkább a szívébe zárta. A trónra lépéskor a hagyományok alapján a kormány lemondott, de az új választás alapján a whig kormány megerősödve került ki az választásokból. Viktória tehát örülhetett, végre megkoronázták, a nép szerette és a szeretett Lord M. is továbbra is a kormányon maradt.

Néhány hónap múlva azonban az első komolyabb botrány alaposan megrengette mind a királynő tekintélyét, mind a kormányt - ez pedig a lady Hastings-botrány volt.

A brit uralkodók koronázása egy olyan beavatási rítus, amelynek során az Egyesült Királyság uralkodóját megkoronázzák és ellátják a többi koronázás ékszerrel is.

Mivel a koronázás egy örömteli esemény, jellemzően az előző uralkodó halála után hónapokkal, jellemzően egy évvel kerül sor. Ez azonban nem jelent problémát, hiszen a brit törvények értelmében az uralkodó halála után az első számú trónörökös azonnal uralkodóvá válik.

A szertartást az anglikán egyház legmagasabb rangú főpapja, a canterburyi érsek celebrálja, de számos egyházi méltóság és a főnemesség számtalan tagja is szerepet kap.

A koronázás legfontosabb mozzanatai nem sokat változtak az elmúlt közel ezer év alatt - az uralkodót bemutatják, elismertetik a néppel, esküt tesz a törvények megtartásáról és az egyház védelméről, majd felkenik a megszentelt olajjal és a fejére helyezik Szent Eduard koronáját, majd felékesítik a többi koronázási ékszerrel.

A fiatal Viktória számára Lord M. mellett Wellington hercege jelentette a támaszt. Számára a herceg volt a Brit Birodalom és ezzel együtt a királyi hatalom elsőszámú támasza, akit már kicsi korától csodált, hiszen abban a korban született, amikor Wellington legyőzte a kor talán legnagyobb hadvezérét, Bonaperte Napóleont, s hosszú (katonai) pályafutása alatt szinte minden lehetséges kitüntetést, elismerést begyűjtött.

A sokat látott idős herceg nem fűzött nagy reményeket a gyereklány trónra lépéséhez, s eleinte nem is igazán kedvelte, de még mindig jobbnak tartotta Viktória uralkodását, mint nagybátyja, Cumberland hercege lehetséges trónra lépését. Ahogyan múltak az évek, egyre inkább a szívébe lopta magát a fiatal, de egyre komolyabb királynő, aki sok tekintetben érettebbnek mutatkozott a koránál, s Wellington egyre inkább elismerte kvalitásait.

Az ifjú Viktória királynőnek, aki éppen kiszabadult anyja és Conroy felügyelete alól, s aki meglehetősen tapasztalatlan volt az államügyekben és a politikai játszmákban nagy szüksége volt egy olyan személyre, akire felnézhetett és akiben bízhatott. Nagy szerencséjére erre a feladatra megtalálta talán a legjobb választást Lord M. személyében, aki uralkodásának első éveiben segítette.

Az előző részben megismerhettük Lord M. magánéletét, most nézzük milyen is lehetett politikusként, de ehhez kicsit vissza kell mennünk az időben néhány évet.

Az ifjú Viktória királynőnek, aki éppen kiszabadult anyja és Conroy felügyelete alól, s aki meglehetősen tapasztalatlan volt az államügyekben és a politikai játszmákban, nagy szüksége volt egy olyan személyre, akire felnézhetett és akiben bízhatott. Nagy szerencséjére, erre a feladatra megtalálta talán a legjobb választást Lord M. személyében, aki uralkodásának első éveiben segítette.

De ki is volt a titokzatos Lord M.?

Lord Melbourne vagyis Henry William Lamb 1779. március 15-én született Londonban, egy whig-párti arisztokrata család második gyermekeként. Édesapja Peniston Lamb brit politikus, Melbourne első vikomtja, édesanyja Elizabet Milbanke. A vikomt (magyarul talán algróf), a grófi és bárói cím között helyezkedik el, vagyis a viszonylag alacsonyabb rangú főnemes. Peniston Lamb 1768-93 között az Alsóház képviselője volt.

Éppen ma van 182 éve, hogy megkoronázták Viktória királynőt, így előzményekről szóló sorozat is a végére ért...

Viktória - Európa nagymamája

 Viktória, a trónörökös - Miért Viktória lett a brit uralkodó? 1. rész

Házasságkötési és utódnemzési verseny trónörökösöknek - Miért Viktória lett a brit uralkodó? 2. rész

Ha valaki végignézi Viktória királynő felmenőit, generációkon keresztül szinte csak németeket talál, még az "angolok" is németek voltak, hiszen ekkortájt Angliában a Hannover-ház uralkodott, amelynek uralkodói Hannover választófejedelmei is voltak.

De hogyan kerültek az angol (vagyis brit) trónra a hannoveriek?

Ennek megértéséhez először Anna királynőig kell visszalépnünk az időben, aki 1714-ben törvényes örökös nélkül hunyt el. A királynőnek összesen 17 gyermeke született Dániai Györgytől, de egyikük sem élte túl, sőt a legtovább élt gyermeke is meghalt már 11 éves korában, még 1700. július 29-én.

Amikor a napóleoni háborúk vége felé, a Brit Birodalom népe rátekintett a királyi családra, megnyugodhatott, hiszen a már több mint fél évszázada uralkodó III. György tizenöt gyermeke közül még tizenkettő élt, csak a kisgyermekkorában elhunyt és Oktáviusz és Alfréd, valamint az 1810-ben elhunyt Amália esett ki a trónöröklésből.

A király fiai között volt Eduárd, Viktória apja is.

Eduárd a későbbi kenti és strathearni herceg III. György brit király tizenöt gyermeke közül az ötödik, s ezen belül a negyedik fiú volt, aki 1767. november 2-án született a Buckingham-palotában. Születése révén azonnal trónörökös lett, de mivel többen is előtte álltak a sorban, ezzel nem nagyon foglalkozott.

Előbb Angliában tanult, majd 1785-ben Németországba ment katonai tanulmányokat folytatni. Nevelője, Wangenheim báró eléggé szigorúan kezelte, s heti másfél guinea költőpénzt adott neki, pedig évi 6000 fontnyi apanázst kapott a királytól. A herceg hatalmas adósságokat halmozott fel, amelyeket egész életében törlesztett, sőt végül Viktória fizette ki az utolsó tartozásokat a trónra lépése után. A tanulmányai után ezredessé nevezté ki, majd egy engedetlenség után egyszerű tisztté fokozták le, s áthelyezték Gibraltárra.

Viktória királynő különös szerepet tölt be az angol (brit) történelemben, pedig nagyon sok mindennek kellett úgy alakulnia, ahogyan, hogy egyáltalán trónra léphessen éppen 183 éve.

Nézzük először a szűkebb családból miért is ő lett a kiválasztott ...

Amikor 1819. május 24-én hajnali 4 óra 15 perckor megszületett az ifjú hercegnő, az Alexandrina Victoria nevet kapta. A király helyett uralkodó régens megakadályozta, hogy felvegye az Erzsébet nevet is, arra gondolva, hogy így I. Erzsébet királynőre emlékeztetné a népet.

Viktória ekkor ötödik volt a trónöröklési sorban, közvetlenül édesapja, a kenti herceg után, holott még a családban sem ő volt az első gyermek, illetve első volt, vagyis harmadik, de lehet, hogy negyedik.

Hogy is van ez?