III. Napóleon felesége, Maria Eugenia Ignacia Augustina Palafox de Guzmán Portocarrero y Kirkpatrick vagyis Eugenia de Montijo a spanyol királyságban, Granadában született 1826. május 5-én Teba (és Montijo) grófjának lányaként, aki Napóleon alatt a francia hadseregben szolgált tüzértisztként. Édesanyja félig skót, félig spanyol volt, anyai nagyapja pedig az Egyesült Államok malagai konzulja volt - innen ered a spanyol nyelvterületen kissé szokatlan Kirkpatrick név. Eugénia ereiben még magyar királyi ősök vére is folyt, hiszen 20. generációs leszármazottja volt V. István magyar királynak is. (Franz Xaver Winterhalter: Empress Eugénie - 1854)

Viktória királynő unokatestvérének, Saroltának férje a regnáló osztrák császár, Ferenc József testvére, Miksa főherceg lett, aki egészen a mexikói császári trónig jutott rövid élete során.

Habsburg Miksa főherceg 1832. július 6-án született Schönbrunnban, Ferenc József öccseként, Ferenc Károly főherceg és Zsófia főhercegnő második fiaként. Érzékeny, romantikus, a művészetek iránt érdeklődő fiú volt, aki huszonkét éves korára már ellentengernagy és a Császári-Királyi Haditengerészet főparancsnoka lett. Elsősorban az ő műve volt a trieszti kikötő kiépítése és Tegetthoff admirális "felfedezése".

Mária Sarolta Amélia Augusztina Viktória Klementina Leopoldina, a későbbi mexikói császárné, a Szász-Coburg-Gothai-házból származik, s I. Lipót belga király, valamint Lujza Mária királyné negyedik gyermekeként született 1840. június 7-én a mai Brüsszel területén a királyi kastélyban. (a kép - Franz Xaver Winterhalter: Sarolta mexikói császárné - 1864)

Igazán illusztris családba tartozott, hiszen apja a legdrágább nagybácsi, I. Lipót belga király volt, emellett I. Lajos Fülöp francia király unokája volt, de unokatestvére volt Viktória brit királynőnek, s szintén unokatestvére volt Viktória férjének, Albert hercegnek is, ugyanakkor későbbi házassága révén Ferenc József és felesége Wittelsbach Erzsébet is közeli rokonságba került vele.

A múlt héten megismerhettük Sarolta walesi hercegnő életének első tizenhét évét, amelynek során, hosszú küzdelem után a régensherceg végre kezdte lányát felnőtt nőnek tekinteni. (a kép - George Dawe: Sarolta walesi hercegnő - 1817)

Ennek első jeleként 1813. február 5-én Sarolta végre részt vehetett az első bálján a Carlton Házban, azonban számára mindez nagy csalódás volt. Az ezüsttel díszített fehér ruhájában, strucctollal a hajában kellemes látványt nyújtott, de a tánc vezetésére mégsem őt, hanem Mária hercegnőt kérték fel, ráadásul nem sikerült táncolnia George, devonshire-i herceggel sem, aki pedig nagyon tetszett neki, igaz, a 23 éves herceg nagyothallása révén nagyon visszahúzódó és félénk volt. Apjának egyáltalán nem tetszett még az ötlet sem, hiszen a herceg családja whig érzelmű volt. A fiatal herceg nélkül Sarolta csak nagybátyjaival és más, idősebb politikusokkal táncolhatott - igaz, ebben az időben Londonban kevés igazán jó táncpartner volt, hiszen a társaság jórésze éppen Napóleon ellen harcolt, pl. Wellington seregében. A bál közben a régens részletesen kifaggatta Miss Knigh-ot az eseményekről és eléggé keményen megfeddte néhány esemény miatt.

Az előző posztban Viktória királynő kedvenc nagybácsija Lipót herceg volt a főszereplő, aki egyben a férj, Albert herceg nagybácsija is volt. Szóba került, hogy tulajdonképpen Lipót lett volna a királynő férje, de a véletlenek összjátéka és tragédiák sora miatt másként alakult. Lipót első felesége ugyanis Sarolta walesi hercegnő volt, s Viktória tulajdonképpen az ő váratlan és tragikus halálának köszönhette trónját, sőt tulajdonképpen az életét is.

 De ki is volt a fiatalon elhunyt hercegnő? (a kép - George Dawe: Sarolta walesi hercegnő - 1817)

Viktória királynő legdrágább nagybácsija, Európa Nestora, Leopold George Christian Frederick van Saxe-Coburg-Saalfeld herceg 1790. december 16-án született Coburgban, egy szuverén hercegi család nyolcadik gyermekeként. Az összesen kilenc gyermek többsége Európa számtalan uralkodó családjába bekerült valamely módon. Ahogyan az egyik brit politikus megjegyezte halálakor - „Nehéz lenne túlbecsülni a királynővel fenntartott szoros kapcsolatának fontosságát”. (a kép - Winterhalter: I. Lipót - 1840)

Marie Louise Victoire vagyis Viktória szász-coburg-saalfeldi hercegnő, Viktória brit királynő édesanyja 1786. augusztus 17-én született Coburgban, Ferenc szász-coburg-saalfeldi herceg és Auguszta reuss-ebersdorfi grófnő hetedik gyermekeként. Apja hercegsége ekkortájt már régen csődbe jutott, s még 1773-ban egy császári adósságkezelő bizottság vette át a pénzügyi irányítást. (kép - Sir George Hayter: Viktória kenti hercegné -1835)

Viktória hercegnő alig múlt tizenhét éves, amikor 1803. december 21-én, Coburgban, feleségül ment a huszonhárom évvel idősebb Károly leinengeni herceghez, akinek ez már a második házassága volt, de felesége, Henrietta Sophie reuss-ebersdorfi grófnő, aki egyébként Viktória hercegnő édesanyjának legkisebb húga volt, 1801. december 3-án elhunyt. Károly és Henrietta egyetlen gyermeke Friedrich Karl Heinrich Ludwig volt, de ő 1800 február 22-én, alig hétéves korában szintén elhunyt. 

Házasságkötése előtt Viktóriának, mint hajadon nőnek a kor szokásait követve egy háztartásban kellett élnie anyjával, aki így a Buckingham-palota egy távol eső szárnyában kapott lakosztályt, s maga a királynő is csak úgy tudott menekülni az anyja (s Conroy) közelségéből, hogy férjhez ment, amelyet Lord Melbourne-nek botrányos alternatívaként emlegetett.

Ennek ellenére Viktória és Albert házassága igazi szerelmi házasság volt, amelyet ugyan már majd két évtizede elterveztek, de a pár valóban szerette egymást. Albert rendszerető és alapos ember volt, akit ez a tulajdonsága alkalmassá tett arra, hogy később átvegye az uralkodói feladatok egy jelentős részét, de az első időszakban még inkább bosszantotta a királynőt, így jelentős feszültség forrása volt. Pár év múlva azonban, előbb Lord Melbourne, majd Lehzen elvesztése után azonban megbékélt a helyzettel, sőt az uralkodás teendőit sok esetben unalmasnak és terhesnek érezte.

Viktória a Hastings-botrány után lépéskényszerbe került, hiszen népszerűsége meredeken zuhant és egy kisebb kormányválság is kialakult, ráadásul Conroy és Cumberland hercege, valamint a Hastings-család hónapokig napirenden tartotta az ügyet. Valami olyasmire volt szükség, amely elterelte az emberek figyelmét, így a királynő figyelme a dinasztikus ügyek felé fordult, s elhatározta, hogy férjhez megy. A szerencsés kiválasztott Albert szász-coburgi herceg, édesanyja testvérének a fia, vagyis az egyik unokatestvére volt.

Viktória nagyon sivárnak és magányosnak nevezte gyermekkorát, amely talán több, mint meglepő egy brit uralkodótól, de azonnal érhetővé válik, ha megnézzük, milyen rendszert is alakítottak ki köré, a jövendőbeli uralkodó köré, anyja és elsősorban Sir Conroy. Ez volt a Kensington-rendszer.

Viktória tulajdonképpen egy véletlennek köszönheti az egész létét, hiszen ha Lipót herceg felesége, Sarolta hercegnő, III. György törvényes örököse nem hal bele a szülésbe és nem hal vele együtt az újszülött is, a kenti hercegnek talán eszébe sem jut, hogy megnősüljön - mint ahogyan erről néhány hete már szóltunk.