Octavius volt III. György angol király és Sarolta királyné tizenharmadik gyermeke, s nyolcadik fia - ezt mutatta a neve is, amely a latin octavus szóból eredt. A herceg 1779. február 23-án született.

Ekkor még nyoma sem volt a királyon az őrültség jeleinek, bár más problémák nyomasztották, hiszen az észak-amerikai gyarmatok egy része ekkortájt szerezte meg a függetlenségét.

A kis herceg keresztelőjére éppen egy hónappal később, 1779. március 23-án került sor a St. James-palotában, ahol Frederick Cornwallis Canterbury érseke keresztelte.

A királynak ekkortájt már komoly problémákat okoztak nagyobb gyermekei, így nagyon örült egy olyan kisfiúnak, aki még nem tudott számára kellemetlen perceket szerezni.

György király, aki egyébként is nagyon családbarát és engedékeny apa volt, megkülönböztetett figyelemmel kísérte kisfia fejlődését. Octaviust minden délután 6 és 7 óra között szüleihez vitték, s egy-két órát szinte csak vele játszottak a szülei.

Viktória királynő hetedik gyermeke és harmadik fia, 1850. május 1-én született a Buckingham-palotában.

Keresztszülője Vilmos porosz herceg (később I Vilmos német császár), Ida Karolina német hercegnő (a nem sokkal korábban elhunyt Adelaide királyné húga) és Wellington herceg volt. A kereszteléskor az Arthur William Patrick Albert nevet kapta, nem véletlenül. A kisfiú a waterloo-i győztesről kapta az első (legfontosabb) keresztnevét, akinek egyébként szintén május 1-én volt a születésnapja, a másik keresztapjáról a második keresztnevét, s édesapja után a negyediket. A harmadik keresztnév az íreknek tett gesztus volt az előző évi vendéglátásért. A fő keresztneve tehát Artúr lett (ahogyan Wellington keresztneve is Artúr), s ezek után az is természetesnek tűnik, hogy katona lett.

A 23 éves osztrák császár és a csupán 16 éves Erzsébet bajor hercegnő esküvője az emberek emlékezetében "álomesküvőként" maradt meg, hiszen eltérően a kor szokásaitól, igazi szerelmi házasság volt.

Erzsébet, vagy ahogyan mindenki nevezte, Sisi, egy bajor herceg, Miksa József és unokatestvére, Mária Ludovika bajor királyi hercegnő gyermekeként született, egy foggal a szájában. A bajor néphagyomány szerint ez rendkívüli szerencsét jelent. Mindezt tovább erősítette, hogy Szenteste, 1837. december 24-én született.

A kor szokásához híven nagy családban nőtt fel, hiszen összesen tízen voltak testvérek, bár két fiú még csecsemőként elhunyt.

Sisi gyermekkorának nagyobb részét Münchenben és nyaranta a Starnberg-tó partján álló possenhofeni kastélyban töltötte.

A hercegnő fiatalkora

Viktória királynő második leánya, Alice (vagyis Alíz) brit királyi hercegnő, 1843. április 25-én született a Buckingham-palotában.

Az összes gyermek közül az ő élete volt a legtragikusabb, sőt a tragédiák sora az ő halála után is folytatódott.

Keresztnevét a királynő kedvenc miniszterelnöke, Lord Melbourne tiszteletére kapta, aki egy ízben megemlítette a fiatal királynőnek, hogy a kedvenc női neve az Alice.

Alíz különösen erős kapcsolatot ápolt bátyjával, a későbbi VII. Edvárddal, akkor még walesi herceggel és nővérével Viktória hercegnővel is.

Az ő oktatását is Stockmar báró irányította, amely a kézimunkától a nyelvtanulásig sok mindenre kiterjedt. Nővére férjhez menetele után ő vette át a szerepét a családban.

Viktória királynő legkisebb leánya, Beatrice (pontosabban Beatrice Mary Victoria Feodore) hercegnő, 1857. április 14-én, kilencedik gyermekként született a Buckingham-palotában, s egészen kicsi volt még, amikor édesapja, Albert herceg, elhunyt a tífuszban.

Az ő születésekor is használták a kloroformot, amelynek használata komoly vitát váltott ki az anglikán egyházban, de az anya, Viktória királynő, kitartott az álláspontja mellett.

A kislány nevében szereplő Mary, az őrültnek tartott III. György utolsó túlélő gyermeke, Mária gloucesteri hercegnő tiszteletére került a névbe, aki egyébként Beatrice születése után két héttel, el is hunyt, 81 évesen. A Victoria név egyrészt a királynő édesanyjára, másrészt a legnagyobb lányára utalt, akik mindketten keresztszülei voltak a legkisebb gyermeknek. Így, az az eset fordult elő, hogy Vicky a koronahercegnő, keresztanyja lett legkisebb húgának. A Feodore pedig a királynő féltestvére utalt.

Leopold vagy Lipót, Albany hercege, Clarence grófja és Arklow bárója a királynő negyedik, legkisebb fiaként született a Buckingham-palotában 1853. április 7-én. Nevét Viktória kedvenc nagybácsija, Lipót belga király után kapta, s 1853. június 28-án megtörtént a keresztelő is, a Buckingham-palota kápolnájában.

Néhány év múlva kiderült, hogy hemofíliás, amely női vonalon öröklődik, de fiúágon okoz betegséget, s valóban ő távozott el az élők sorából a királynő fiai közül elsőként.

Mindez persze várható volt, s számítottak is rá, attól kezdve, hogy kiderült a hemofíliája, amely gátolja a test véralvadást, így egy egyszerűbb sérülés következtében is elvérezhetett. Nem ő volt az egyetlen a királyi családban, aki örökölte ezt a betegséget, de ő volt az első, akinél ez megjelent.

Hasonló problémái voltak még Aliz hercegnő fiának Friedrich-nek vagy Alekszej cárevicsnek, aki Viktória királynő dédunokája volt.

Viktória királynő először értetlenkedett, de később kiderült, hogy édesanyja családjában jóval korábban már előfordult a kór.

Amikor Viktória királynő 1837-ben trónra lépett, az országban rendkívül puritán módon ünnepeltek, amelyen ő szeretett volna változtatni. Számtalan régi szokást felélesztett, s még több új hagyományt teremtett.

Ilyen új szokás volt a tojáskeresés hagyománya, amelyet (nem meglepő módon) Németországból vettek át.

A tojáskeresés alkalmával a szülők színes tojásokat rejtettek el, amelyeket a gyerekeknek meg kellett keresniük, s a legtöbbet összegyűjtő, gyakran még jutalmat is kapott.

Ez a királyi családban is szokás volt, amelyre ékes bizonyíték, hogy a fiatal Viktória hercegnő egy 1833 április naplóbejegyzésében azt írja, hogy a „Mama szép festett és díszes tojásokat készített, és mi megkerestük őket”.

A királynő hatodik gyermeke, Louisa Caroline Alberta hercegnő az éppen forrongó Londonban született 1848. március 18-án, s első királyi gyermekként a kloroform segítségével. A királynő meg is jegyezte, hogy Louise "valami különös" lány lesz.

Egyetlen olyan hercegnő volt, akinek nevében ott édesapja neve is, s bár Louisa-nak keresztelték 1848 május 13-án, egész életükben Louise-nak nevezték.

Nagyobb testvéreihez hasonlóan őt is Stockmar báró oktatási programja alapján nevelték, aki a hercegi feladatok mellett olyan dolgokkal is megismertette a hercegnőket és hercegeket, mint a főzés, gazdálkodás, háztartási feladatok vagy az asztalosmunka.

Louise már kisgyermekkorában kitűnt intelligenciájával és tehetségével, elsősorban gyönyörűen rajzolt, de szobrászként és táncban is kiváló volt. Kíváncsi természete miatt a család "Miért kisasszonynak" nevezte.

Apja halála után a királyi udvarra hosszan tartó komor hangulat telepedett, amelyet Louise nehezen viselt. Hamarosan elkerült az udvartól Alice, így a királynő legidősebb hajadon lányként őt kérte fel nem hivatalos titkárának. Viktória félt, hogy Louise nem lesz képes elég diszkrét lenni, hiszen legbelsőbb titkaiba is beleláthatott, de néhány év múlva már azt írta naplójába "Okos, kedves, finom, erős karakterű lány, önzetlen és szeretetteljes."

A későbbi IV. György egyetlen (törvényes) lányának, Sarolta walesi hercegnőnek a halála után, valóságos verseny indult azért, hogy (törvényes) trónörökös születhessen.  A 'versenyben' elsősorban, az akkor még hivatalosan uralkodó III. György idősebb fiai vettek részt

A királynő és családtagjai számos állatot tartottak kedvtelésből, s ebből következően nagyon sok olyan festmény, rajz és fénykép is van, amelyen valamilyen házikedvenc is szerepel.