Európa nagymamája, Viktória brit királynő és indiai császárnő, 1901. január 22-én, este 18:30-kor, egy nappal édesapja halálának évfordulója előtt hunyt el, agyvérzésben.
Uralkodása szinte teljesen végigkísérte a XIX. századot, s országa éppen fénykorát élte, soha nem volt nagyobb, mint éppen akkor. S mindezek mellett Viktóriának még sok másban is szerencséje volt.
Soha nem ült még senki hosszabb ideig az angol trónon előtte, pedig nagyapja, III. György majdnem, hatvan éven keresztül volt király.
Amikor III. György végignézett a népes családján, valószínűleg nem gondolta, hogy negyedik fiának a leánya lesz az, aki több, mint hatvanhárom évig fog uralkodni a XIX. században. György és Sarolta mindent megtettek, amit lehetett, hiszen összesen tizenöt gyermekük született (kilenc fiú és hat lány)
III. György nagyobb és kisebb fiainak, valamint lányainak élete dióhéjban (a képen csak 13 gyermek van)
Nem csak életében fordultak elő váratlan és szokatlan dolgok, hanem már a megszületése is teljesen váratlan volt. Édesapja nem szándékozott megnősülni, nyugodtan élte életét, amikor egy tragikus esemény, mindent megváltoztatott.
Sarolta walesi hercegnő, aki III. György egyetlen törvényes unokája volt, 1817-ben tragikus körülmények között elhunyt. Az angol parlament szinte parancsba adta a hercegeknek, hogy kössenek házasságot és nemzzenek utódot.
Ennek eredményeképpen vette feleségül Viktória apja, Edvárd herceg Viktória német hercegnőt, s így születhetett meg, a későbbi királynő.
Persze azért ettől kissé bonyolultabb volt az ügy, amelynek részletei a mellékelt videóban láthatóak-hallhatóak.
Ilyen körülmények között született meg Alexandrina Viktória hercegnő, akinek egyik keresztapja Sándor orosz cár volt. Édesanyja, annak a Lipót hercegnek volt a nővére, akinek a korán elhunyt Sarolta walesi hercegnő volt a felesége.
Mindezek mellett leendő férjének apja, szintén édesanyja testvére volt. Szóval, eléggé bonyolultak voltak a családi viszonyok.
Persze a születésekor, egyszerűbb volt a helyzet. Volt két féltestvére, viszont édesapja, születése után néhány hónappal elhunyt, így anyja majdnem egyedül nevelte, Lipót hathatós támogatásával.
Gyermekkora eléggé rideg volt, s engedelmes bábot akartak belőle faragni, de jelleme ezt nem engedte, hiszen már akkor is eléggé akaratos természetű volt.
Szerencséjére nevelőnője, Lehzen bárónő, szinte anyja helyett anyja volt, akiben megbízhatott, így volt kihez menekülnie Sir Conroy ármánykodásai miatt.
Conroy, hivatalosan anyja intézője volt (valójában talán szeretője) akarat nélküli bábot akart Viktóriából csinálni, ahogyan később, a lány egyik nagynénjével is tette.
Viktória (s talán Anglia) szerencséjére IV. Vilmos király csak a hercegnő nagykorúsága után halt meg, így nem volt szükség régensre - amelynek hátrányait nem sokkal korábban már láthatta az ország.
Tizennyolc évesen, nagy szerencsével került a trónra, mert apja három bátyjának már nem voltak törvényes utódai, aki pedig korábban született - hamar elhunyt. A hercegek, akiknek tucatnyi törvénytelen gyermekük volt, a házasságban nem voltak képesek utódokat nemzeni.
Sokan úgy gondolták, hogy egy törékeny, fiatal lány nem bír el az ország ügyeivel, de a királynő szerencséjére, éppen egy idősödő úr, Lord Melbourne volt a miniszterelnök, aki szinte apjaként támogatta, s mutatta meg neki, az uralkodás fortélyait. Viktória nagyon sokat köszönhet neki.
Az önállóságát élvező lány, aki nem akart férjhez menni, a "véletlen" folytán megismerkedett Albert herceggel, akibe végül beleszeretett, s akivel neki is, és országának is nagy szerencséje volt.
Viktória tulajdonképpen egyedüli gyerek volt (féltestvérei hamar egyedül hagyták), Albertnek pedig egyetlen bátyja volt, de igazi nagycsaládosok lettek.
A királynő, aki rettenetesen félt a szüléstől Sarolta halála óta, végül kilenc alkalommal hozott világra hercegeket és hercegnőket.
Szinte patikamérlegen alakult ki, de végül öt fiú és négy lány született.
A királynő fiainak élete dióhéjban
A királynő lányainak élete dióhéjban
Ez már igazi nagy család volt, persze nem akkorra, mint nagyapja családja, ahol összesen kilenc fiú és hat lány született, viszont mind a kilenc gyermeke megélte a felnőttkort, ami abban az időben a nagyon nagy szó volt.
Szerencséje volt Alberttel, aki nagyon sok időt töltött a gyerekei nevelésével, s még az általuk nem túlságosan okosnak tartott Albert Edvárd is bebizonyította, hogy megállja a helyét a trónon. Hosszú ideig tartó trónöröksége idején nagyon sokrétű kapcsolatrendszert épített ki, így igazi béketeremtőként ismerték meg.
A királynő közel fél évszázadon át foglalkozhatott azzal, hogy gyermekeit, unokáit hogyan házasíthassa ki, így végül, szinte egész Európában ott ülnek az uralkodói székben - ezért kapta az Európa nagymamája nevet.
Szerencséje volt abban is, ahogy az 1848-ban egész kontinensen átszáguldó forradalmi szellem, Angliában alig-alig érződött, s a hatalmas birodalom bevételeinek hála az ország életszínvonala jelentősen emelkedett.
A viktoriánus korszak sok tekintetben kiemelkedő volt, számtalan olyan tudós és találmány jelent meg, akik jelentősen átalakították az életet
Férje halála után, évekig alig mozdult ki, de ekkor már elég nagyok voltak a fiai és lányai, hogy reprezentáljanak helyette.
Többekkel komoly barátságot alakított ki, amelyet nem mindig néztek jó szemmel, de őt ez nem érdekelte, mint ahogyan az sem, hogy Mrs. Brownnak nevezték a háta mögött.
A korszakot, amelyben élt, a prüdéria korszakának nevezik, pedig Viktória a legkevésbe sem volt prűd, naplójába sokszor kendőzetlenül írt érzelmeiről, akár első szexuális élményeiről is. Szerette a családi életet, annyira, hogy a szobájába egy speciális zárszerkezetet szereltetett fel, amelynek segítségével egyetlen gombnyomással be tudta zárni az ajtókat, hogy ne zavarják, ha a férjével van.
Érdekes tény, hogy több alkalommal is fogadott be a palotába színesbőrű gyerekeket és felnőtteket, ugyanakkor nem volt hajlandó fogadni Samuel Baker felfedező magyar feleségét, Sass Flórát, akit Baker egy török rabszolgapiacon vásárolt meg. Bár, ebben az esetben lehetséges, hogy a keresztnévtől ijedt meg, a Flora Hastings botrány óta óvatosabban bánt a Flórákkal.
Népszerűsége kezdetben hullámzó volt, majd szépen lassan emelkedett, s az utolsó éveiben az emberek már nem is tudták elképzelni, hogy ne Viktóriának hívják az uralkodót. Alig volt olyan ember, akinek személyes emlékei voltak arról, hogy más is uralkodott előtte.
Halálakor a földgolyó negyedrésze volt az uralma alatt, s minden negyedik-ötödik ember számított brit alattvalónak.
Fia trónra lépésével lezárult egy korszak, a szó szoros és átvitt értelmében is, hiszen Viktória királynő alig három héttel élte túl a XIX. századot.
A királynő már 1897-ben alaposan megtervezte a temetését, s ő volt az első Hannover-házba tartozó uralkodó, akit nem a Westminster-apátságba vagy a Szent György-kápolnába temettek.
Mielőtt a koporsóba helyezték, fehér ruhába és esküvői leplébe öltöztették és számtalan emléket raktak mellé, többek között Albert egyik kezének gipszmásolatát.
A temetés 1901. február 2-én kezdődött, amikor a királynő holttestét a HMY Alberta átszállította a Gosportba, majd vonaton a londoni Victoria állomásra vitték.
A temetési menet a Victoria és Paddington közötti útvonalon kezdődött. Az útvonalon tömött sorokban álltak az emberek, akik még utoljára, szerették volna látni a királynőt.
A vonat Paddingtonból Windsorba ment, a koporsót a Szent György-kápolnában helyezték el.
Február 4-én a koporsót a Frogmore mauzóleumba vitték, amelyet Albert halála után építettek.
A bejárat felett Viktória üzenete volt elhunyt férjének.
"Búcsú a legkedvesebbtől. Itt fogok veled hosszan pihenni, s veled együtt támadok fel Krisztusban."
