A majdnem két évszázados versengés 1829. június 10-én kezdődött, amikor az angol egyetemi élet két zászlóshajója Oxford és Cambridge, összecsapott a vízen is. Két évvel korábban az évszázados rivalizálás már megjelent a sportban is, hiszen 1827-ben összecsaptak a krikettben. Ezt követte az evezős nyolcasok versenye, amelyet az angolok csak egyszerűen "a hajós verseny"-nek (The Boat Race) neveznek. Voltak persze előzményei, hiszen az egyetemek csapatai egymás között már évekkel korábban versenyeztek, de egyetemek közötti verseny még nem volt, pedig a vetélkedés a két intézmény között évszázados múltra tekinthetett vissza.
Ez korántsem olyan volt olyan véres, mint az ókori római naumachia, de legalább annyira izgalmas a sportot kedvelők szemében.
Az eredeti ötlet két jóbaráttól származott, akik együtt jártak a londoni Harrow School-ba, majd az egyikük (Charles Wordsworth, aki William Wordsworth unokaöccse volt) Oxfordba, a másik (Charles Merivale) Cambridge-be ment egyetemre. Jó ötletnek tűnt a versengés, főként azért, mert a korábban már említett krikett mérkőzés eredménye döntetlen lett, az angoloknál nem túl ritka esemény, az eleredő eső miatt. Cambridge 1829 húsvétján hívta ki Oxfordot, amelyet Oxford március 22-én elfogadott, azzal a kitétellel, hogy magára a versenyre csak húsvét után kerüljön sor, mert ők csak húsvétkor kezdenek el felkészülni. Cambridge elfogadta a módosítást, s végül 1829. június 10. lett a kiválasztott dátum. Cambridge Henley-on-Thames városát ajánlotta helyszínként, amelyet az oxfordiak megtekintettek és megfelelőnek találtak. A helyszín kedvelt volt a különböző evezősversenyek tekintetében.
Cambridge mindig egy kicsit előrébb járt az evezésben, hiszen már egy évvel korábban megalakult az evezős klubja, ezzel szemben Oxfordban csak 1839-ben alakult meg a klub, bár már 1815-től versenyeztek.
Az első versenyt tehát a festői kis városkában tartották, amelyen Oxford már a hagyományos sötétkék mezben versenyzett. A beosztást pénzfeldobással döntötték el (ahogyan ma is), amely Oxfordnak kedvezett. A Hambleden zsiliptől indultak s a Hambleden-hídig tartott a futam. A pénzfeldobást nyerő Oxford a kissé kedvezőbb berkshire-i oldalon versenyzett. A versenyt összesen húszezer ember látta, s örülhetett vagy bánkódhatott, amikor Oxford jelentős fölénnyel megnyerte a futamot.
Néhány év szünet után, 1836-ban rendezték meg a következő versenyt, amelyet ekkor már Londonban rendeztek meg, Westminster és Putney között. Cambridge ekkor viselte először a világoskék mezét, amellyel a sok eton-i diákra utalt, s ekkor lett a hivatalos színe az eton-i kék. A versenyt ezúttal Cambridge nyerte, ahogyan két év szünet után a következő hármat is, mindegyiket Londonban.
Viktória királynő uralkodása alatt egyre híresebbé vált a verseny és egyre több nézőt is vonzott. Nem egy alkalommal a királyi család tagjai is megtekintették.
1842-ben az ellenfél megtörte a sorozatot, s nem akármilyen módon. Akkortájt még nem szabályozták a csere lehetőségét, s a (kivételesen ismét) Henley-on-Thames-nél tartott versenyt úgy nyerte meg Oxford, hogy az egyik versenyző megbetegedett, így csak heten versenyeztek. A kilátástalannak tűnő futamot csodával határos módon nyerte meg Oxford, s hatalmas ünneplés volt.
1856-tól már évente megrendezték a versenyt, s csak a két világháború időszakában, valamint a tavalyi pandémiás időszakban maradt el. A hagyomány szerint mindig a vesztes hívja ki a győztest a következő évi csatára.
A verseny történetében egyetlen egy döntetlen volt, amikor a legenda szerint 1877-ben a döntőbíró Honest John Phelps elaludt egy bokor alatt, így lemaradt a célba érés pillanatáról. Szép legenda, de valószínűleg zavarta a kilátást a többi célvonal közelében lebegő csónak, s ezért hirdetett döntetlent. (A nézők szerint egyébként Oxford nyert.)
Jelenleg 85-80 az állás Cambridge javára, s az egyetlen döntetlen mellett egy alkalommal kizárták Cambridge csapatát szabálytalanság miatt, három alkalommal pedig elsüllyedt valamelyik hajó (Cambridge 2 alkalommal, Oxford 1 alkalommal). Az evezős hajók hossza egyébként 18,9 méter.
A hajók 1856-tól ugyanazon a pályán versenyeznek, így az eredmény valamelyest összehasoníltható - persze az időjárás és egyéb külső körülmények alaposan befolyásolhatják az eredményt. A győzetesek közül a leggyorsabban Cambrdige tette meg az utat 1998-ban 16 perc és 19 mp alatt, míg a győztesek közül a leglassabb 1860-ban szintén Cambrdige volt, akkor 26 perc és 5 mp alatt értek végig.
A verseny óriási népszerűségnek örvend, országok tucatjai nézik vagy hallgatják a világ minden részében. 1949-ben a BBC egyik riportere, John Snagge azt találta mondani, hogy „Nem látom, ki vezet, de vagy Oxford vagy Cambridge.” - ami kissé viccesen hangzott.
Néhány érdekesség a versenyek történetéből:
- 1912-ben mindkét hajó elsüllyedt
- 1927-től női csapatok is indulnak, 1965-től pedig már a tartalékcsapatok is.
- a második világháború alatt voltak nem hivatalos versenyek
- 1951-ben két futam is volt, mert az első futamon 1951. március 24-én Oxford hajója elsüllyedt, így két nappal később megismételték, ahol Cambridge győzőtt
- 1978-ben történt a leghíresebb elsüllyedés, ahol Cambrdige süllyedt el
- 1984-ben a verseny indulása előtt közvetlenül Cambridge hajója ütközött egy bárkával, a versenyt a következő napra halasztották
- 2012-ben egy ember úszott a Temzében a hajókhoz közel, így félórát várakoztak
