A HMS Orpheus csavarmeghajtású korvettet 1861-ben építették Angliában, Kent megyében, a Chatham Dockyard üzemben. A hajó hossza 69 méter, szélessége 12 méter, merülése 7,3 méter volt, legénysége mintegy 259 főből állt. A brit haditengerészet a hajót Új-Zéland térségébe vezényelte, ahol parancsnoki és katonai feladatokat kellett ellátnia, valamint a gyarmati jelenlétet erősítenie.
A 19. század elején Nagy-Britanniában nem az volt a fő kérdés, hogy legyen-e monarchia, hanem az, hogyan finanszírozzák.
Az ipari forradalom hajnala nemcsak a technológiai fejlődést és a gazdasági fellendülést hozta el London számára, hanem olyan léptékű kockázatokat is, amelyekre a kor társadalma és szabályozása még nem volt felkészülve. 1814. október 17-én a Tottenham Court Road közelében történt esemény, az úgynevezett nagy londoni sörözön, a korai ipari katasztrófák egyik legkülönösebb, mégis legtragikusabb fejezete maradt.
A tragédia központjában a Meux & Co. Horse Shoe sörfőzdéje állt, amely a kor egyik legmodernebb üzeme volt. A sörfőzés ekkoriban már hatalmas léptékben zajlott: a gyár udvarán több mint hét méter magas, vasabroncsokkal összefogott fahordókban erjedt a porter. Aznap délután az egyik ilyen gigantikus tartályon – amelyben nagyjából 580 000 liter sör pihent – elpattant egy 300 kilogrammos vasabroncs.
Bár valójában mulasztás volt, mivel George Crick raktáros már órákkal korábban észlelte a hibát, a javítást mégis elhalasztották. Amikor a tartály végül szétrobbant, a felszabaduló energia akkora volt, hogy dominóhatást váltott ki, összetörve a környező hordókat is. Összesen közel másfél millió liter sör zúdult ki az utcákra, egy több mint négy méter magas hullámot alkotva.
A söráradat nem egy lakatlan ipari övezetet, hanem London egyik legsűrűbben lakott nyomornegyedét, a St. Giles Rookery-t érte el. A korabeli várostervezés hiányosságai miatt a szegényebb rétegek túlzsúfolt, rossz állapotú pincelakásokban éltek.
A katasztrófa legmegrázóbb momentuma egy helyi család tragédiája volt: a New Street egyik pincéjében éppen egy elhunyt gyermek virrasztását tartották, amikor a sörhullám betörte a falakat. A helyiségben tartózkodók közül öten, köztük az anya és a gyászolók, azonnal életüket vesztették. A sör nemcsak fulladást okozott, hanem a romos épületek falaiból kiszakadó törmelékkel együtt fizikai erejével is pusztított. Összesen nyolc áldozatot követelt a tragédia, mindannyian nők és gyermekek voltak.
A katasztrófát követő bírósági eljárás rávilágított a kor társadalmi egyenlőtlenségeire. Bár a sörfőzde hanyagsága egyértelmű volt, az esküdtszék és a bíró végül „Act of God” (isteni csapás/vis maior) minősítéssel felmentette a tulajdonosokat a felelősség alól.
Ennek a döntésnek azonban súlyos következményei voltak:
A sörfőzde mentőöve: A parlament engedélyezte a cégnek, hogy visszaigényelje az elfolyt sör után már befizetett jövedéki adót, megmentve ezzel a vállalatot a csődtől.
Az áldozatok sorsa: A nyomorban élő károsultak és az elhunytak hozzátartozói semmilyen kártérítést nem kaptak. A túlélők közösségi gyűjtésből és a sörfőzde udvarán kiállított romok mutogatásából próbálták fedezni a temetések költségeit.
A nagy londoni sörözön messze nem csupán egy bizarr anekdota a történelemkönyvek margóján. Rávilágít az iparosodás árnyoldalaira: a profit maximalizálása mellett elhanyagolt biztonságtechnika és a munkásosztály kiszolgáltatottsága mind megjelent ebben a tragédiában.
1838. január 4. nem csupán egy dátum a naptárban, hanem a modern, összekapcsolt világ születésnapja is. Ekkor mutatta be Samuel Morse New Jersey-ben azt a szerkezetet, amely végleg eltörölte a távolságot az emberi kommunikációból: az elektromos távírót. Ez a pillanat volt a „kommunikációs ősrobbanás”, amely nélkül ma nem létezne sem okostelefon, sem internet.
Victoria Kawēkiu Kaʻiulani Lunalilo Kalaninuiahilapalapa Cleghorn hercegnő a Hawaii Királyság trónörököse, a dinasztia utolsó reménysége volt. Édesanyja Miriam Likelike hercegnő (az utolsó két uralkodó testvére), édesapja pedig a skót származású Archibald Scott Cleghorn volt.
Kevés sportesemény indul olyan hétköznapi szikrából, mint egy makacs vita egy klubasztalnál – mégis, az 1866-os első transzatlanti yachtverseny története pontosan így kezdődött.
A 19. század közepi Egyesült Államok haditengerészetében a fegyelem szimbóluma és eszköze a „kilencfarkú macska” volt: kilenc, viasszal kezelt szíj csomókkal vagy ólombetéttel, amelynek ütései nemcsak bőrt, de húst is feltépték.
Koháry Mária Antónia 1797. július 2-án született Budán, Koháry Ferenc József gróf és Maria Antonia von Waldstein zu Wartenberg grófnő gyermekeként. Apja a napóleoni háborúkban többször is kitüntette magát, ennek köszönhetően birodalmi hercegi (Reichsfürst) rangot és számos elismerést kapott. A család gyorsan a császári udvar kedvence lett, Mária Antónia pedig fiatalon bekerült az udvari körök figyelmének középpontjába.
Az 1830. szeptember 15-i megnyitóünnepségen a Liverpool–Manchester vasútvonal nagy pillanata tragédiába fordult.
A „Lady Elgin” katasztrófája 1860. szeptember 8-án hajnalban történt, amikor a Milwaukee felé tartó oldalkerekes kirándulógőzöst a Michigan-tó éjszakai szele és hullámzása érte utol: a sötétben, süvítő szélben az Augusta nevű fateher-szkúner nekicsapódott a gőzös bal oldalának.