A bikafutást egészen a 19. századig gyakorolták Angliában. Ekkor egy bikát üldöztek a város utcáin, amíg teljesen el nem fáradt, így le nem gyengült, ezután levágták az állatot a húsáért. A bikafuttatás csak 1835-ben vált illegálissá, bár az utolsó bikafuttatásra a lincolnshire-i Stamfordban, már Viktória királynő uralkodása alatt,1839-ben került sor.

x1849 nyarán egy Rhia Rhama Rhoos néven szereplő bűvész tartott előadást Bonchurchban, egy tengerparti üdülőhelyen amely az Anglia déli partjainál lévő Wight-szigeten található.

1878. szeptember 3-án este, egy lapátos gőzhajó szántotta fel a vízfelszínt a Temzén Rosherville-ből Londonba menet. A hajó az 'SS Princess Alice' nevet viselte, bár korábban, az 1865-ös vízrebocsátásakor a 'PS Bute' volt a neve, majd 1867-ben kapta az új nevét Viktória királynő harmadik gyermeke után.

1859. szeptember 1-jén nem sokkal dél előtt, Richard Carrington, egy amatőr csillagász, bement a London melletti otthonához kapcsolódó saját obszervatóriumába és napfoltokat szándékozott megfigyelni.

1861. augusztus 5-én vetette ki az első jövedelemadót az új elnök, Abraham Lincoln, amely szűk 10 évig tartott, és sokan azt hitték, hogy soha többé nem is tér vissza.

A Tower Subway egy 1869/70-ben épült alagútban futó metró volt a Temze alatt, London központjában, a Tower of London közvetlen közelében.

Sir Charles Wheatstone, a tizenkilencedik század egyik leghíresebb tudósa volt, aki kísérletezett akusztikával, optikával, elektromossággal és persze a távíróval is. Ő volt az első kinevezett kísérleti filozófia professzor a londoni King's College-ban.

Webb tapasztalt tengerész volt, és a tengeren eltöltött évek során nagyon jó úszó lett. Az úszóeredményeiről vált híressé, s ezek közül sok emberéletek megmentéséből vagy olyan bravúrokból származott, mint például a La Manche csatorna átúszása.

Robert Cocking egy úttörő ejtőernyős és művész volt, aki Kennington és Stockwell között élt. Charles Dickens barátját, Robert Morleyt már kisfiúként tanította, aki szerint Cocking háza „egy kis kertben állt, a Kennington és Stockwell közötti egyik mellékútban”.

Amikor Napóleon az orosz invázióra készült, a legnagyobb kihívást az ellátmány biztosítása jelentette a számára. Főként azért volt mindez probléma, mert az addigi európai történelem legnagyobb inváziós hadseregének ellátását kellett biztosítani, amelyhez mindössze 3500 fő és 891 jármű állt a rendelkezésére.