A 18 éves uralkodó némileg váratlanul került a trónra, s korántsem olyan viszonylag nyugodt körülmények között, mint egy évtizeddel korábban Viktória királynő, hiszen a birodalmához tartozó Magyarországon éppen szabadságharc zajlott.
A gyűlölt uralkodóból a "mi Ferenc Jóskánk" lett a 68 éves uralkodása alatt, amely ma is az egyik leghosszabb időtartam nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában, sőt világszerte is.
Édesapja, Habsburg–Lotaringiai Ferenc Károly főherceg, II. Ferenc az utolsó német-római császár és az első osztrák császár harmadik fia, így Napóleon második feleségének, Mária Lujzának az öccse volt.
Édesanyja, Zsófia Friderika bajor királyi hercegnő, I. Miksa bajor király negyedik lánya volt, s egyben nővére Mária Ludovikának, akinek lánya később Ferenc József felesége lett.
Nem volt egyszerű a születése, hiszen édesanyja több vetélés után, csak a házasságának hatodik évében szülte meg 1830. augusztus 18-án a Schönbrunni palotában. Ahhoz, hogy ez sikerülhessen, a főhercegné gyakran és hosszan kezeltette magát Bad Ischl gyógyfürdőiben, de végül az erőfeszítései sikert arattak. (Joseph Karl Stieler festményén anya és gyermeke)
Igaz olyan hírek is szárnyra keltek, hogy a Ferenc József és öccse, Ferdinánd Miksa nem is a főherceg gyermeke, hanem Napóleon reichstadti herceg (akinek anyja egyébként Mária Lujza volt) vagy Wasa Gusztáv svéd királyi herceg fia volt. Ennek oka az lehetett, hogy a hercegnő menyasszony korában nem igazán lelkesedett a férj-jelöltért, de az esküvő után megváltozott a véleménye: „annyira lelkesedik érte, amilyen elégedetlen volt menyasszony korában” - írta az anyja egy levélben. A férj hamar elismerte, hogy felesége okosabb, intelligensebb, így ő hordhatta a családban a nadrágot.
A csecsemőt már két napos korában megkeresztelték, s a keresztségben a Ferenc József Károly nevet kapta. A Ferencet nagyapja után, a Józsefet II. József tiszteletére, a Károlyt pedig az apja után.
Az első éveit Louise von Sturmfeder dajka gondozásában töltötte, s anyja már az első perctől úgy tekintett rá, mint a leendő uralkodóra, hiszen a trónörökös Ferdinándtól (majd 1835-től) császártól nem lehetett utódokra számítani, Zsófia férje pedig nem igazán volt alkalmas vezetőnek.
A leendő császár neveltetése hatéves korában kezdődött, s főhercegnek hetente tizenhárom órát kellett az írás, a hittan, az idegen nyelvek és a földrajz tanulásával foglalkoznia, amely azonban a következő évben már harminckettőre nőtt, tizenhat évesen pedig már heti 50 órára.
Anyja fontosnak tartotta, hogy a birodalom egyik vezető népének, a magyarnak a nyelvével és kultúrájával is megismerkedjen, így Nemeskéri Kis Pál római katolikus pap, költő és publicista a magyar nyelvvel, a földrajzzal és a történelemmel ismertette meg (ahogyan öccseit is). A tehetséges fiú hamarosan megtanulta a francia, cseh, magyar, lengyel és olasz nyelveket az anyanyelve mellett, de komolyan foglalkozott a történelemmel és joggal is, ugyanakkor tehetségesen rajzolt. A matematika, a latin és a görög azonban "felesleges nyűg" volt a számára.
Természetesen nem hanyagolták el testgyakorlást sem, hiszen a torna, úszás és lovaglás mellett a katonai nevelés is fontos volt, a vívásoktatás mellett. Mindezek mellett szenvedélyesen vadászott.
Tizenhárom évesen ezredesi rendfokozatot kapott, majd Othmar Rauschertől teológiát és filozófiát tanult. Tizenhét éves korától pedig Metternich kancellár mellett a diplomáciába mélyedhetett bele.
A hadsereg egyébként közel állt a gondolkodásmódjához, hiszen ő maga is szerette a rendet és pedantériát. Éppen elkezdett a politikával és diplomáciával foglalkozni, amikor elérte az 1848-as francia forradalom híre, amelynek elődje, fél évszázaddal korábban Maria Antoinette-nek a halálát okolta.
Ferenc József éppen Bécsben volt, s nem sokkal később itt is kitört a forradalom, amelyben tanítómestere Metternich kancellár menesztését követelték. Az eseményeket látva a kancellár lemondott, s Windisch-Grätz herceg lett a helyettese. Felmerült az uralkodócsere ötlete, de sem Metternich, sem Windisch-Grätz nem látta időszerűnek - "Először rendet kell teremteni a házban, mielőtt a gyeplőt másnak adjuk.” - mondta a kancellár.
Mivel azonban mégis fontos szerepet akartak a számára, április 6-án Csehország helytartójává nevezték ki, majd Észak-Itáliába ment Radetzky tábornagy (a képen Georg Decker festményén) vezetése alatt (aki nem igazán örült a feladatnak), ahol éppen zajlott az itáliai forradalmi háború, amelynek némely csatájában részt is vett. A tűzkeresztségen 1848. május 6-án esett át a Santa Lucia-i csatában, amelyről így írt anyjának:
"Az ellenséget súlyos vereség érte egy nagyon erős ütközetben, Verona közelében és visszavonult. Első ízben hallottam ágyúgolyót a fülem mellett elsüvíteni - egészen boldog vagyok. (…) Az ágyútűz nem olyan ijesztő, mint az ember gondolná, de az Ön megnyugtatására, és az én szomorúságomra, az urak amennyire tudnak, visszatartanak engem."
Radetzky már bátornak tartotta a főherceget, de Zsófia megrémült, így a fiát Insburckba rendelték, ahová hamarosan az egész császári család is megérkezett. Ott találkozott először egy akkortájt tízéves kislánnyal, de ez akkor még nem okozott nagy változást az életében - pedig az unokatestvére volt, Wittelsbach Erzsébet.
Ferenc József nemsokára betöltötte a 18. születésnapját, amely komoly események kezdőpontja volt.
Zsófia már régen ármánykodott, hogy a beteges és gyenge képességű (sokak szerint szellemileg visszamaradott) királyt leváltassa és a helyére a fiát ültesse. A lemondása révén Zsófia férje lehetett volna az uralkodó, hiszen a császárnak gyermekei nem voltak. Zsófia viszont elég befolyással rendelkezett ahhoz, hogy férjének eszébe se jusson császár lenni, bár a császár nevében ő tárgyalt a magyar országgyűlés küldötteivel, majd a magyar miniszterelnökkel, Batthány Lajos gróffal is. Ennek következtében hamarosan megtörténhetett, amelyről az anya már évtizedek óta álmodozott.
A császári család augusztus első heteiben visszatért Bécsbe, de az október 6-án kitört harmadik bécsi forradalom után ismét elhagyta a fővárost. Olmützbe mentek, míközben Windisch-Grätz leverte a bécsi forradalmat, s egyre sürgetőbbé vált az uralkodóváltás.
1848. december 2-án Ferdinánd császár leköszönt, Ferenc József pedig trónra lépett.
Az eseményen részt vett Alexander Hübner, aki így írt erről: „Pontosan nyolc órakor kinyílt a trónterem ajtaja, hogy a főherceg, a főhercegnők, a miniszterek, Windisch-Grätz tábornok, Jelačić bán és Grünne gróf bebocsájtást nyerjenek. Mint jegyzőkönyvvezető, én is jelen voltam ennél a történelmi aktusnál. Miután bezárult mögöttünk az ajtó, megjelentek őfelsége és neje, azután Ferenc Károly hitvesével és fiával”
A távozó császár csak annyit mondott unokaöccsének „Isten áldjon, csak légy derék, az Isten majd megóv téged”.
A 18 éves fiú trónra lépett, s hamarosan feleségül vette a világ akkori legszebb asszonyát ..
