Viktória brit királynő és Albert herceg első gyermeke 1840. november 21-én született a Buckingham-palotában, s anyjához hasonlóan a Viktória nevet kapta (egészen pontosan a Victoria Adelaide Mary Louisa nevet). Amikor megszületett, az orvos szomorúan közölte, hogy "Ó asszonyom, ez egy lány", de a királynő csak annyit mondott "Sebaj, legközelebb herceg lesz".
Szülei házassági évfordulóján keresztelték meg, ahol keresztszülei voltak az özvegy Adelaide királyné, I.Lipót belga király, I. Ernő szász-koburg és gothai herceg (őt Wellington herceg helyettesítette), Sussex hercege, Gloucester hercegnője és Kent hercegnője.
Alig egyéves volt, amikor megszületett a trónörökös, Albert herceg, s a két kisgyermek szinte együtt nőtt fel. Anyja 1841. január 19-én a Princess Royal címet adta neki, amelyet egészen férjhez meneteléig viselt.
Oktatása már egészen kicsi korában elkezdődött, hiszen alaposan felkészültek a születésére, egészen komoly dokumentumokat készítettek tervekkel tele.
Bár mindkét szülő próbált sokat foglalkozni vele, Viktória királynő ekkortájt még engedett beleszólást a férjének az államügyekbe, így ő rendkívül elfoglalt volt, míg Albertnek sok szabadideje volt, amelyet a kislányával és kisfiával töltött.
Egészen kicsi korától sokat foglalkozott velük, s az udvar zajától távol eső Wight-szigeten egy családias környezetet alakított ki a gyerekek számára. A hercegnő első nevelőnője Lady Littleton volt, akitől a különlegesen tehetséges lány korán megtanult írni és olvasni, valamint az angol, német és francia nyelvet is elsajátította. Az angolt természetesen születésétől, a franciát 18 hónapos korától, a németet 4 éves korától tanulta. Mindezek mellett görögül és latinul is megtanult.
Hatéves korától számtant, földrajzot és történelmet, valamint politikát és filozófiát is tanult, de nem maradt ki az irodalom és a természettudomány sem. Tanrendje 8:20-kor kezdődött és 18:00-kor ért véget közben egy három órás szünettel, de a kislány mindig új tudásra vágyott és soha nem fáradt el.
A királynő 1846-től kezdve levelezésben állt unokatestvérével Auguszta porosz hercegnével, s két évvel később az 1848-as forradalmak idején a hercegi család Londonba menekült. Pár hónappal később hazatértek, de a szoros kapcsolat megmaradt, s az 1851-es világkiállításra a királynő meghívta a családot is.
A 11 éves Viktória hercegnő ekkor találkozott először az akkor húsz éves Frigyes herceggel, s hamarosan kölcsönös vonzalom alakult ki közöttük. Anyja ezt észrevette, s arra kérte a kis hercegnőt, hogy kalauzolja a kiállításon vendégüket.
Viktória tökéletesen beszélt németül, amely nagyon meglepte Frigyes herceget - ártatlannak, kíváncsinak és (jó értelemben vett) egyszerűnek látta a lányt. Négy hét alatt alaposan megismerték egymást, ahogyan Albert is megismerte Frigyes gondolkodását. Viktória még csak 11 éves volt, de gondolkodásmódja már jópár évvel idősebbnek tűnt.
Hazatérte után Frigyes és Viktória hercegnő között élénk levelezés kezdődött.
Négy évvel később Frigyes azzal a konkrét (bár titkolt) céllal érkezett Balmoralba, hogy megkérje az akkor már 15 éves hercegnő kezét. Az már az első este kiderült, hogy a szimpátia továbbra is megvan, így a harmadik este megtörtént a lánykérés.
A királynő kissé félt a találkozástól, hiszen lánya még tőle is alacsonyabb volt, s nem felelt meg a kor szépségideáljának, de hamar kiderült, hogy Frigyest jobban érdeklik a hercegnő belső értékei. Viktória királynő azonban csak azzal a feltétellel adta neki lánya kezét, hogy 17 éves koráig nem mehet férjhez a lánya.
Frigyes és nagybátyja, IV. Frigyes Vilmos porosz király (a porosz nemesség rosszallása ellenére) ebbe beleegyezett, így 1856. május 17-én hivatalosan is bejelentették az eljegyzést.
Az angolok nem örültek a frigynek, mert nem tartották méltónak a brit királyi házhoz a Hohenzoller-házat, a poroszok pedig vegyesen fogadták a hírt. De Viktória hercegnőt kemény fából faragták, így ez nem szegte kedvét. Apja, mint német herceg készítette fel a várható szerepre. Ő jól átlátta a porosz királyi udvar politikáját, s az intelligens Viktória hamar beleszokott a szerepbe.
Vita volt az udvarhölgyek és az esküvő színhelye tekintetében is, ahol vélhetően Albert diplomáciai érzéke hozta meg a sikert. Engedett az udvarhölgyek kérdésében, de az esküvő helyszíne végül London lett, így Viktória hercegnő és férje 1858. január 25-én a Szent Jakab-palotában mondhatta ki a boldogító igent. Kis trükkel ráadásul sikerült saját barátja, Stockmar báró fiát a hercegnő magántitkárává tenni.
A hercegnő hozománya 40.000 fontnyi egyszeri összeg volt és évi 8000 font rendszeres juttatás, miközben Frigyes évi 9000 tallért kapott a királytól. Ez utóbbi nem volt igazán jelentős összeg a trónöröklési rendben második helyen álló Frigyes számára, így a család élete jelentős részben a feleség által volt finanszírozva.
Az esküvő után a hercegnő Poroszországba költözött és élénk levelezés kezdődött a két királyi udvar között. Szinte heti rendszerességgel fordult a posta, s a fiatal hercegné mindenről beszámolt anyjának és apjának. Nem volt egyszerű a liberális gyermekkor után a poroszok merev etikettjébe beleszokni, s abba, hogy angol származása miatt ellenszenvvel kezelik. Mindez azért volt kissé érdekes, mert az apja német volt, az anyja pedig a német származású Hannover-ház szülötte volt - így lett ő angol.
A házassága azonban kiegyensúlyozott és boldog volt, amelynek eredményeképpen szinte napra pontosan egy évre a házasságkötés után, 1859. január 27-én megszületett első gyermekük, Vilmos. Már korábban is látszott, hogy nem lesz egyszerű szülés, hiszen a baba farfekvéses volt, végül egy műtét segítette a fiút a világra, s mindketten (az anya és gyermeke is) életben maradtak, de egy műhiba miatt a kisfiú bal karja megbénult.
Egy ideig titkolóztak, de ez egy idő után nem volt tartható, s a porosz közvélemény a hercegnő és angol orvosai ellen fordult, őket felelőssé téve.
Mindent megtettek azért, hogy a fia karját meggyógyítsák, de ez eredménytelen volt, a fiú pedig a tőle elvárt feladatokat sokszor nagy fájdalommal hajtotta végre.
Másfél évvel később a második gyermek minden komplikáció nélkül jött a világra, s végül összesen nyolc gyermekük született.
Zsigmond herceg agyhártyagyulladás, Valdemár herceg pedig torokgyík következtében még gyermekkorában elhunyt.
1861. január 2-án elhunyt a porosz király, így öccse, Vilmos került a trónra, aki Frigyes apja volt, vagyis Viktória férje már elsőszámú trónörökös lett. Ennek ellenére a helyzetük nem javult, sőt egyre nehezebben tudtak kapcsolatot tartani a rokonsággal, mert a király külön engedélyhez kötötte az ország elhagyását számukra, s nem emelte a javadalmazásukat sem.
A hercegnő apja, Albert herceg próbált ez ellen fellépni, de nem ért el sok eredményt.
1862-ben Bismarck került a miniszterelnöki székbe, aki nem kedvelte Viktória hercegnőt, de egyébként Auguszta dowager királynét sem.
Közben Viktória öccse feleségül vette Alexandra dán királyi hercegnőt, amelyet a poroszok úgy értékeltek, hogy angol-dán összeesküvés készül a poroszok ellen.
A kétéves Zsigmond halála megviselte Viktória hercegnőt, s közben a poroszok számos német államot elfoglaltak, többek között Hannovert is.
A harcok közepette kórházakat látogatott és sebesülteket ápolt, de nem lelkesedett a háborúval, amelyet Bismarck támadásként értékelt.
Közben Vilmos porosz királyból német császár lett, így már egész Németország ura volt.
A belső csatározások után a császár egészsége megromlott, de a trónörökös is beteg volt. Az orvosok gégerákra gyanakodtak, s további kivizsgálásra volt szükség. Műtétre lett volna szükség, amikor 1888. március 9-én elhunyt Vilmos császár, így Frigyes került a császári trónra.
A trónra lépés miatt a műtét elmaradt, s néhány formális intézkedés után alig kilencvenkilenc napot tölthetett a trónon, amikor 1888. június 15-én belehalt a betegségébe.
Vilmos, a legnagyobb fiú, már alig várta, hogy meghaljon, sőt nem is tudta kivárni, mert már a halála előtti napokban elfoglalta magának a palotát és szinte száműzte anyját. Az összes szobát átforgatta, ahol szülei éltek, mert szerette volna megszerezni személyes levelezésüket. Nem tudhatta, hogy anyja felkészülten várta az eseményt, s nem sokkal korábban a Windsor kastélyban három ládikányi személyes iratot rejtett el.
Apja temetését is olyan sietséggel szervezte meg, hogy nagyanyja, az angol királynő ne tudjon rajta részt venni.
A megözvegyült Viktória Bornstedt-be vonult vissza, ahonnan fia szépen lassan eltávolította az összes bizalmasát és barátját. Volt olyan is, akit börtön várt a távozás után.
Viktória császárné hosszas keresgélés után Kronberg am Taunus városa mellett építtette fel rezidenciáját, amely 1894-re készült el, addig a Sanssouci palotában élt.
Egyedül lányai tartottak ki mellette, fia szinte sohasem látogatta, „Vilmos soha nem látogat meg engem, és senki nem vesz rólam tudomást. Én vagyok a kocsiban az ötödik kerék!”.
A nyilvánosságtól egyre inkább visszavonult, s a levelezés töltötte ki idejét, amikor 1898-ban emlőrákot állapítottak meg nála. Anyja halála után utolsó hónapjait már ágyhoz kötötten töltötte, s 1901 augusztus 5-én hatvan évesen elhunyt. Az utókor számára 3777 Viktória királynő által írt levél, s mintegy 4000 Viktória császárné által írt levél maradt meg a több mint négy évtizedből.
Nem élte meg, hogy őt is elűző fia előbb kirobbantja az első világháborút, majd elveszíti koronáját. Bár az is igaz, hogy ő sem kedvelte fiát, amelyet később is kimutatott. A legenda szerint egy ízben egy utazásakor olyan helyen szállt meg, ahol korábban Vilmos császár is megszállt, s azt írta a vendégkönyvbe, hogy „A király akarata a legfőbb törvény”. Az anyja nem hagyta válasz nélkül, s így folytatta: „A cár, egy tévedhetetlen pápa, egy Bourbon vagy szegény I. Károly ezt a mondatot talán kimondhatta volna, de a 19. századi uralkodó…”
Viktória császárné volt Zsófia nevű lánya révén a bizarr halált halt I. Sándor görög király nagymamája is.
Viktória királynővel és családjával kapcsolatos cikkek
