A Viktoriánus-kor

Viktória királynő és kora

Viktória, a trónörökös

Miért Viktória lett a brit uralkodó? 1. rész

2020. június 20. - DJP

vicky.jpgViktória királynő különös szerepet tölt be az angol (brit) történelemben, pedig nagyon sok mindennek kellett úgy alakulnia, ahogyan, hogy egyáltalán trónra léphessen éppen 183 éve.

Nézzük először a szűkebb családból miért is ő lett a kiválasztott ...

Amikor 1819. május 24-én hajnali 4 óra 15 perckor megszületett az ifjú hercegnő, az Alexandrina Victoria nevet kapta. A király helyett uralkodó régens megakadályozta, hogy felvegye az Erzsébet nevet is, arra gondolva, hogy így I. Erzsébet királynőre emlékeztetné a népet.

Viktória ekkor ötödik volt a trónöröklési sorban, közvetlenül édesapja, a kenti herceg után, holott még a családban sem ő volt az első gyermek, illetve első volt, vagyis harmadik, de lehet, hogy negyedik.

Hogy is van ez?


Viktória születésekor édesanyjának már volt egy lánya, Leiningen Feodora, aki 1807. december 7-én született és egészen Viktória tizenkét éves koráig ő is a Kensington-palotában lakott.

feodora.jpgAz ő édesapja azonban nem a kenti herceg volt, hanem Károly, Leiningen második hercege, aki 1803. december 21-én vette feleségül Viktória édesanyját, s aki 1814. július 4-én, alig ötven évesen tüdőgyulladásban elhunyt. Négy év múlva, alig harminckét évesen, 1818. május 29-én Viktória édesanyja feleségül ment a kenti herceghez, majd a házasságkötést megismételték Angliában is 1818. július 11-én, de a magas megélhetési költségek miatt végül visszaköltöztek Németországba, ahol a hercegnőt várta a hercegi palota és tisztességes járadék is. Amikor azonban a feleség terhes lett, azt szerették volna, ha a gyermek Angliában látja meg a napvilágot, így 1819. április 23-án megérkeztek Doverbe, s hamarosan a Kengsington-palotába költöztek, ahol végül Viktória hercegnő megszületett.

Ahogyan Viktória, úgy Feodora sem érezte magát jól a palotában. Egyszer (jóval később) azt írta húgának, hogy szinte börtönbüntetésnek érezte a palotai életet, s Isten ajándékának tartotta, hogy megismerhette Ernst-t, a nála 13 évvel idősebb Hohenlohe-Langenburg herceget, akihez alig húszesztendősen férjhez ment 1828. február 18-án, s szinte elmenekült Kengsingtonból. Az esküvő napjáig mindössze kétszer találkoztak, de mégis sikeres pár lettek. Az esküvőn Viktória koszorúslányként vett részt gyönyörű, fehér csipkeruhában.

elise.jpgA hercegi párnak összesen hat gyermeke született, három fiú és három lány, akik közül legnagyobb lány, Elise hercegnő, tizenkilenc évesen elhunyt tuberkulózisban. Viktória 1840-ben elkészíttette Elise portréját, s a hercegnő halálakor elküldte Feodorának a miniatűr portrét, amely egy arany karkötőben volt. Feodora nagyon meghatódott az ajándékon.

Feodora második második lánya (a filmsorozatban is szereplő Adelheid) érdekes életpályát futott be.

Anyja előbb III. Napóleon császár feleségének szánta, s a frissen uralkodóvá avanzsált Charles-Louis Napoléon Bonaparte is hajlott a frigyre, hiszen a lány közeli rokoni kapcsolatban volt az angol uralkodóházzal, de Viktória és Albert, valamint az angol kormány nem szólaltak meg az ügyben, így Feodora jobbnak látta, ha eláll a házasságtól. Ennek következtében Napóleon felesége María Eugenia Ignacia Agustina de Palafox y Kirkpatrick, Teba grófnője lett, míg Adelheid férje VIII. Frigyes, Schleswig-Holstein hercege lett 1856. szeptember 11-én. Összesen hét gyermekük született, közöttük legnagyobb lányként 1858. október 22-én Viktória Auguszta hercegnő, aki 1881. február 27-én Viktória királynő egyik unokájának, a későbbi II. Vilmos német császárnak a felesége lett. Vagyis Viktória unokája Feodora unokájával kötött házasságot.

Feodora és Viktória a nővér házassága után is rendszeresen tartották a kapcsolatot, bár távol éltek egymástól. Amikor a nővér hosszú évek múlva visszatért egy látogatásra, akkor a fiatal hercegnő azt írta naplójába „11-kor megérkezett Feodora legkedvesebb nővérem, akit nem láttam hat évig.” Elkísérte útjára férje, Ernst, s két legnagyobb gyermeke Károly és Elise is.

Feodora a későbbiekben is meglátogatta a már királynő húgát, aki a 300 fontnyi "költőpénzzel" támogatta őket, amikor Angliába érkeztek. Férje, aki időközben nagyon befolyásos emberré vált a német tartományok között, 1860. április 12-én elhunyt. Feodora ekkor Baden-Badenbe költözött, ahol a királynő támogatásával vásárolt egy Villa Frieseneberg nevű házat, ahol még több, mint egy évtizedet élt, míg 1872. szeptember 23-án el nem hunyt, nem sokkal legfiatalabb lánya a szintén Feodora nevű hercegnő után. Húga többször is hívta magához Angliába, de Feodora egy 1863-as látogatásakor úgy érezte, hogy Viktória Albert halála miatti gyásza szinte elviselhetetlen, így elhárította a kérést. Halálával Viktória utolsó közeli (lelki) támogatóját veszítette el.

egy_idosebb_feodora.jpgFeodora és férje gyakran ütközött pénzügyi nehézségekbe, főként az 1848-49 forradalmi események után s talán Feodora valóban irigyelte Viktória gazdagságát, kényelmét, de annyira sohasem volt rossz a helyzet, hogy Angliába meneküljön, s megpróbálja Viktóriát férjével szembeállítani.

Feodora tehát kikerült a jelöltek között, mivel nem a kenti herceg leánya volt.

Károlynak, Leiningen második hercegének volt egy fia is, Károly, aki 1804. szeptember 12-én született, s alig tízévesen, annak halálakor, megörökölte édesapja címét, Leiningen (harmadik) hercege lett. Nem követte anyját és húgát Angliába, hanem maradt német földön, magániskolába járt, majd a göttingeni egyetemen tanult jogot. 1829. február 13-án feleségül vette Maria von Klebelsberg cseh grófnőt és hamarosan két fia is született. Hamarosan egyre fontosabb szerepet játszott a német politikában, de 1855-ben stroke-ot kapott és 1856. november 13-án elhunyt - Feodora még a halálos ágyánál is mellette volt.

Károly, mivel nem a kenti herceg fia volt, szintén kikerült a jelöltek közül.

Viktóriának azonban nem csak két féltestvére volt, hanem egy mostohatestvére is, mert édesanyja első férjének (Károly, Leiningen második hercegének) volt egy első felesége is Henriette Ebersdorf Reuss grófkisasszony személyében, akinek született 1793. március 1-én egy Friedrich Karl Heinrich Ludwig nevű gyermeke, aki azonban 1800. február 22-án elhunyt. Mivel ő mostohatestvér volt (ráadásul majd húsz évvel korábban elhunyt) nem is lehetett trónörökös jelölt.

Mindezek után, a szűk családban már csak Viktória jöhetett szóba a trónöröklésnél, azonban időről időre felröppentek olyan hírek, amelyek szerint édesanyjával túl közeli viszonyba került John Conroy. Még az is felmerült, hogy Viktória biológiai apja maga Conroy, aki a lányt szigorú apaként nevelte. Egyes történészek szerint ezt erősíti, hogy Viktória leszármazottai között megjelent a hemofília, amely addig nem volt jellemző a családra. Az is igaz azonban, hogy a hemofília az idősebb apák gyermekeiben spontán is megjelenhet (a kenti herceg ötvenegy évesen lett apa), s az is, hogy a Conroy-családban sem volt ismert hemofíliás. Sőt az is igaz, hogy Viktória leszármazottai között ismert néhány porfíriában szenvedő személy, amely betegség nagyapját, III. Györgyöt is érintette.

Így, az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy Viktória édesapja valóban a kenti herceg volt, így trónöröklése jogos volt.

A pletykák egyik legfőbb terjesztője a kenti herceg öccse, Cumberland hercege volt, aki nagyon nem szerette volna Viktória uralkodását, hiszen ő maga szeretett volna trónra lépni, mint a következő a trónöröklési rendben.

De ez már a folytatásból derül majd ki ...

 


A Viktória-korabeli utazás elkezdődött, s remélem akad majd itt némi érdekes olvasnivaló is.
A képek forrása a Wikipedia Common.

 DJP

Forrás

Wikipédia - britannica.com - history.com - www.bbc.co.uk

A bejegyzés trackback címe:

https://victorian.blog.hu/api/trackback/id/tr4115904362

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.